A vasárnap reggel mindig is a lustálkodások reggelének számított. A fiatal házaspár a hitvesi ágyukban ejtőzött. Az asszony olvasott, a férj vígjáték sorozatot nézett a televízióban.
Apró lábak csoszogását lehetett hallani, majd a hálószoba ajtajának nyikorgását. Egy szőke buksi jelent meg az ajtóban, s hatalmasra nőtt kék szemekkel kéredzkedett be.
- Gyere, szívem! – nyújtotta felé az anya a karját. A könyvet lerakta az éjjeli szekrényére, és várta, hogy a lánya odalibbenjen az ágyhoz és közéjük feküdjön, mint egy éjjeli tündérmanó. – Jól aludtál?
A kislány csak igenlőn megrázta a fejét, és az egyik hüvelyujját bekapta. Sosem cumizott, de a hüvelykujj szopásáról nem lehetett még leszoktatni. Biztonságot talált a mozdulatban.
- Mama…
- Igen, szívecském? – ölelte magához a kislányt, miközben betakargatta a vérvörös szaténtakarójukkal.
- Hogyan lesz egy kisbaba?
Az asszony a férjére tekintett, aki egyszerűen vállat vont, ezzel ruházva fel feleségét a válaszadásra. A lányuk még aprócska volt, hogy megértse a dolgokat, de sosem akartak neki hazudni.
- A mama és a papa szereti egymást. Nagyon szereti egymást…
- Úgy ahogy én titeket?
- Igen, szívecském, mint téged! Nagyon-nagyon szereti egymást, és nagyon-nagyon akarják, hogy végre kisbabával ajándékozza meg őket az ég.
- Csak akarni kell?
- Végül is… - jegyezte meg az apa halkan, mert eszébe jutott, hogy nekik mennyit kellett várni az apró csodáért, aki már nem is olyan apró.
- A papával nagyon akartunk téged! Minden gondolatomat az kötötte le, milyen lesz az én szívecském, az én virágszálam – adott egy puszit a kislány homlokára. – Hosszú ideig terveztem, hogyan fogunk szeretni, hogyan fogunk babusgatni, de… - elhallgatott, majd lassan folytatta. – Hosszú idő múlva, úgy éreztem, hogy én sosem leszek anyuka, kezdtem feladni, és akkor te megjelentél. Először a pocimban, ott növekedtél – érintette meg a lány hasát. – majd örömömre megszülettél. Az volt a világ legcsodálatosabb pillanata! – ölelte magához, csak azért, hogy a saját magát megnyugtassa. Annyi hosszú hónapot várt arra, hogy valóban anya lehessen, hogy a mai napig hihetetlen számára, hogy ez az angyal valóban az övékké.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése