Ahhoz, hogy a menses hiányában felhívjam a dokim, első lépésben csináltam egy terhességi tesztet. Természetesen negatív lett. Tudtam, hogy az lesz, most már feladtam, hogy valaha is pozitívat fogok tesztelni (na jó, azért még reménykedek ebben az egy hónapban - utána egyéb kivizsgálásokra küldenek).
Mellette ezzel is álmodtam. A hasam akkora volt, mint most (nincs kockahasam), olyan picit hájas - mindenhol nyuzuga vagyok, kivéve a hasam, mely néha jobban kidomborodik, mint a mellem (hát igen, mellem az meg egyáltalán nincs, a 70/b és a 75/a között vacillálok, ha melltartót veszek). Visszatérve az álmomhoz: kiderült, hogy terhes vagyok, sőt már mindjárt szülök! Mr. Férfi volt csak mellettem. Itt egy nyísz, és a következő pillanatban már Mr. Férfi kezében volt a bébink. Túl nagy fejjel! És már magától ült! Teljesen kikészültem, hogy ez a gyerek nem lehet az enyém, de vissza nem adom. Végre eljutottam oda, hogy valóban anya lehessek. Gyorsan megnyugtatásképpen hívtam az orvosom (nem gyerekorvost, hanem a nődokim - tuti, hogy ma is feleslegesen hívom fel), aki valami mérőszerszámmal vizsgálta a pici (?) koponyáját, de megnyugtatott, hogy így egészséges.
Erre ébredtem fel.
Azért félek felhívni a dokit...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése