A fogzás 1. jele

Ez a kép kissé előnytelen Zsebiről, de sehogy se akart felém fordulni. Pedig eddig azt hittem, hogy modell pályára fog lépni, mert amint meglátja a kamerát, le sem veszi róla a tekintetét. Most meg hiába álltam tótágast, rám sem hederített.

Pedig egy pillanattal előbb olyan édes grimaszokat vágott. Mindkét ökle a szájában, szemöldöke összeráncolva. Igen, úgy néz ki: fogzik. A dokinő is egyetértett velem, bár azért óvva intett, hogy ne legyek túl elhamarkodott, mert még hónapok telhetnek el, mire az első fog előbukkan. Viszont már most mozgolódhatnak a gyökerek, viszkethet az ínye. Az biztos, hogy nyáladzik és már rág. Nem csak szopó mozdulatokat végez, ha valami a szájába kerül*, hanem ráharap. Így már megkapta élete első rágókáit. A legelsőt Sophék vették, de persze azt még nem vittem a Tiszára – felesleges címszó alapján. Ott rájöttem, hogy mégiscsak jó, ha van, így elszaladtam a Tescóba, és vettem egy vizeset, illetve egy csörgőset. Majd kapott még ajándékba kettő zseléset (szerintem ezek a legjobbak). Ebből a csörgős kivételével mind hűthető, de igazán még nem próbáltuk. Annyira még nem fáj neki, egyébként sem fogja még meg.

*leggyakrabban az ujjam