Most tényleg felnőttképzéses
kategória lesz! Tudom, hogy nem illene ezt leírnom – Channah kérlek ne is
olvasd – Mr. Férfi is ki lesz tőlem akadva, de akárhányszor rágondolok,
nevethetnékem támad. Egyikünk sem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz
összeegyeztetni a romantikát a baba után.
Tudjátok, az első hat hétben nem
lehetett, utána az orvos ugyan engedélyt adott rá, de sosem volt olyan a
körülmény, hogy lehessen. A legnagyobb gondot szerintem a fogamzásgátlás
okozta. Egyikünk sem akar ilyen korán kistesót Zsebinek. Eddig Nuvaringgel
védekeztünk, amit viszont a szoptatás alatt nem használhatok. Van valami
gyógyszer, amit a doki ajánlott, de ahogy rám nézett, meg is állapította, hogy
úgysem szedném be. És mennyire igaza volt!
Így maradt a jó öreg koton. Na
de, azt először is venni kell. Én nem, majd Mr. Férfi! Ő meg eddig halogatta.
Vidéken mindenki ismer minket, őt mondjuk kevésbé, de akkor is tudják, hogy az
én párom, szóval egyikünket sem vitte rá a lélek, hogy a pénztáros szomszédasszonyunktól
kérjünk egy csomaggal. Most a Tiszán, főleg egy Tescóban senki nem ismer,
annyira nem is „ciki”. A csomag három darabot rejtett, amire mindketten
rákészültünk: micsoda hancúrozás lesz a hétvégén, míg anyum dolgozik és Zsebi
alszik.
Hazaérve le is raktuk Zsebit a
pihenőszékébe – hadd aludjon, vagy nézelődjön, mi meg uzsgyi be a nagy
sarokkádba, hogy kiélvezhessük egymás társaságát. Már a csomag is felbontásra
került, már szinte az utolsó pillanatokban voltunk, hogy mindkettőnknek jó
legyen, amikor hirtelen Zsebi felsírt és rá egy tizedmásodpercre megszólalt a
telefonom is. A romantikus pillanat pedig azon mód elillant. Amíg megszoptattam
a csöppséget, Mr. Férfi vette fel a telefont, amiben anyum adta le nekünk az
ukázt: a hűtőben maradt sajtot kellett neki bevinni a szomszédos faluban lévő
munkahelyére. Mit volt mit tenni, elindultunk.
Az autónak köszönhetően nem
jutottunk olyan gyorsan haza, mint szerettük volna, Zsebi is inkább útközben
aludt, nem itthon, de azért mi ismételten bepróbálkoztunk. Viszont anyai
lelkemmel nem tudtam annyira elszakadni a nyugágyban pihenő csöppemtől, aki
sírni is kezdett néhány percen belül. Viszont szerettem volna, ha Mr. Férfinek
is jól sikerül a hétvégéje. A saját testemre nem figyelve – ki gondolta volna,
hogy a császármetszés után ennyire megváltozok odalenn is – rávetettem magam,
felbontottuk a másodikat, majd jött… a nagy fájdalmas sikításom. Fájt, kib….
fájt. Legelőször is éreztem, hogy ez nem az, ami régen volt, de nem hittem
volna, hogy ennyire nem nedvesedem annak ellenére, hogy minden idegszálam
pattanásig feszült. Egy szó, mint száz: a mostani is használatlanul ment a
kukába.
Este miután Zsebi ténylegesen
elaludt, megpróbáltam kényeztetéssel meghálálni a délutánt* Mr. Férfinek, aki
már a végső momentumnál állt, amikor nyílt az ajtó, és hazaért anyum. Persze,
befejezni ismételten nem tudtuk…
- Nincs más,
otthon fizetek egy kurvának… - mondta Mr. Férfi, én meg vertem a fejem a
falba.
Gondolom, ha itt vége, és nem
lett volna másnap a teraszon lévő kis lámúr, akkor nem nevetnék rajta, de így
csak mosolygok, hogy mennyi próbálkozás után sikerült csak összehoznunk, amikor
már egyikünket sem érdekelt a szobában síró gyerek, a fájdalom, mi
összekapaszkodva a teraszon himbálóztunk a kielégülésünk felé.
*a telefoncsörgés előtti
frantörpikus orgazmusom
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése