Ami a blog olvasóit valóban érdekelheti, arról most megint nem esik szó, nem azért, mert nem tudnék mit írni, inkább az az igazság, hogy nem merek. Ezért inkább mesélek:
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy boldog család. Apa, anya, sok-sok gyerek. Boldog, nyugodt életük volt, de közbeszólt a világháború. Apa harcolni ment és ott is maradt, az anya nem tudta egyedül eltartani a gyerekeket, akik háborús árvák lettek. A négyéves E.-t Belgiumba fogadták örökbe, ott tanult meg flamandul és hollandul, majd az életét Hollandiában folytatta. Fiatal lányként eljegyezték, de esküvő előtt még hazalátogatott Magyarországra, ahol viszont megismerkedett élete szerelmével. Visszautazva Hollandiába felbontotta jegyességét, visszaadta a gyűrűjét, majd visszatért a szeretett magyar férfihez. Két, szép gyermekük lett, egy lány és egy fiú. A lány felnőve férjhez ment egy német úrhoz, aki Ausztráliában telepedett le. Lassan, az évek folyamán a fiú is követte, majd apjuk halála után E. is emigrált. Közben ismét felvette a kapcsolatot a volt vőlegényével, találkoztak is, de a gyerekei nem örültek ennek, teljesen elzárkóztak tőle. E. nem kereste többé, pedig szíve vissza-visszahúzta volt vőlegényéhez, aki szintúgy megnősült, gyerekei lettek.
E. hosszú, boldog életet élt, de sosem tudta elfelejteni volt vőlegényét, aki már rég eltávozott az élők sorából. Halála előtt rengeteget mesélt róla a lányának, öntudatlan állapotában vele beszélgetett. Végül a halálos ágyán megeskette a lányát, hogyha legközelebb Európába utazik, elmegy és visz egy szál virágot a sírjára.
A lánya most tért haza ismét néhány hónapra Magyarországra, és felkerekedett (velünk egyetemben), hogy teljesítse ígéretét. Eindhovenben szálltunk le, de Heerlenbe kellett mennünk, amihez autót béreltünk. Ha már autózunk, akkor ne csak egy kis vidéki városba utazzunk, és töltsük el a négy napot, vegyük nyakunkba az országot, ahol valljuk be, azért akkora távolság nincsen.
A megnézett városaink:
1) Amszterdam. Imádnivaló! Sosem tudtam, milyennek képzeljem el, de így látva nekem kissé Skócia. (Hollandia időjárása is!) Vettünk sütit :) Amitől bealudtunk :) Volt light, medium és hard, mi egy médiumon osztoztunk anyummal. Az eladó elmagyarázta, hogyha a light-ot felezzük el, semmi hatása nem lesz, a mediumot ajánlja, attól nem lesz semmi bajunk, csak az érzékeinket erősíti fel. 3 óra alatt elmegy a hatása. Ezt én nem tapasztaltam meg, mert negyed órán belül aludtam tőle. Ha már a süti megvolt, látnom kellett a piros lámpás negyedet is! Anyum vette észre az elsőt, én meg rápillantva csak vörösödtem. A lányokat nem lehet fotózni, videózni, olyankor meztelenül kijönnek és megvernek (jó ez túlzás, de csak pirinyónyit!), de teljesen mindegy nekik, hogy nő vagy-e, vagy férfi, ha rájuk nézel ők már rögvest mórikálják magukat.
2) Haarlem. Az első szélmalom, amivel találkoztunk. Igazándiból összesen 3-at láttunk, amitől egy kicsit csalódott lettem. Viszont láttunk egy gyönyörű menyasszonyt bent a belvárosban, ahol pici angyalkák voltak a koszorúslányok. Egyre jobban szeretnék babát.
3) Hága. A volt főváros és jelentős kikötő. Megnéztük a Madurodamot, a miniatűr Hollandiát, így az összes nevezetességgel, látnivalóval tisztában vagyunk. A Békepalotát is közelről lefotóztunk, amire először azt hittük, hogy valamiféle templom, mert csak a tornyait láttuk. A tengerparton remegtem, mint a nyárfa. Hűvös idő volt, mellette süvített a szél. Vittünk fürdőruhát, de abba azért nem bújtunk bele. Pedig milyen vicces lett volna egy fotó, amin a széldzsekire húzzuk fel a bikinit.
4) Rotterdam. Életem első Savoy-os éjszakája. A kikötő tetszett, édes pagodát láthattunk „úszni” a vízen (valójában cölöpökön állt a tengervízben), hatalmas tartályhajót, amit nem is tudtam a mérete miatt lefotózni, csak levideózhattam. Indiai étteremben vacsoráztunk, 12 eurót kellett fejenként fizetni, de degeszre ehettük magunkat a svédasztalról (én legalább 3x szedtem). És azon somolyogtam magamban, hogy ha ezt megtudja Mr. Férfi, akkor megeszi a fene. Hazafelé a lányok eltévedtek. Hozzá kell tennem, hogy én sosem tudtam tájékozódni (a nődokimhoz sem találtam be, pedig nem először jártam nála), most kivételesen mégis tudtam, de mivel rám nem szabad hallgatni… Gondolhatjátok!
5) Antwerpen. Belgiumban nem beszélnek franciául… Sem angolul… Volt az első benyomásom, amikor egy férfitől értetlenkedtünk, ő pedig csak bambán bámult ránk. A következő, hogy ne menj be egyetlen bárba se mosdóba, ha nem hagysz náluk több 10 eurót, nem engednek még betétet cserélni sem… Annak ellenére sem, hogy helyes pasi volt és még franciául is beszélt! Egyébként még ide vissza kell térnem, mert nem sok időnk maradt a városra. Az autópályák pedig nem fizetősek!
6) Maastricht, ennek a szép, de semmi különös városnak (anyum az aacheni dómot helyezte ide, annyira nem emlékezett rá) a nevét kicsit átköltöttem, mire a főnököm (amikor meséltem az útról) kiokosított, hogyan kell ejteni, és itt volt az Európai Uniót létrehozó (és a városról elnevezett) szerződés aláírása. (a Pokol kapuját nem láttuk, amit viszont szerintem kellett volna – a neve miatt is J).
7) Aachen. Szeretem a német városokat. Szép, a szállodánk a belvárostól nem messze helyezkedett el, de mivel már alig álltam a lábamon, kikönyörögtem az autóval történő városnézést. Persze a GPS-t a szállodában hagytam a táskámmal (nem akartam cipelni), a várostérképünket pedig biztosan kínaiak készítették, mert rengeteg utca nem volt feltűntetve, ami meg igen, az is rossz helyre…
8) Heerlen. Eljutottunk a célunkhoz. Egy kicsit kacskaringóztunk, mert a keresett utca nem szerepelt a GPS-ben. Azaz benne volt, de mi rosszul írtuk (tettünk bele plusz egy c-t). Egy taxis irányított el minket, bár nem végig követtük az utasításait, így megint csak eltévedtünk… Végül meglett a nyomda, amit még a volt vőlegény családja alapított. Sajnos egy éve eladták, és semmi hírük sem volt az előző tulajék családjáról, így a sírt sem találtuk meg. Ennek ellenére bementünk a temetőbe és leróttuk a tiszteletünket – az összes halott fölött.
9) Eindhoven. Kisebb utakon tértünk vissza Eindhovenbe, de így sem láttunk szélmalmokat. A városban ismét vécét kellett keresnünk. El tudjátok képzelni, hogy éppen egy C&A-ban lelünk egyre (még a McDonnald’s-ban sem volt)? Itt vettem meg a facipőt… A reptéren volt egy hülye pics@. Már checkoltam be a bőröndünket, anyumék odajöttek mellém, mire a mögöttem lévő el kezdett ugatni, hogy miért jönnek előre (velem voltak…). Jó, semmi baj, kiálltak a sorból, de ez sem tetszett a nőnek, mert anyum éppen a vonal túloldalán állt meg. Naná, hogy bosszút akartam állni rajta, de én sérültem meg (érzelmileg).
A képeket itt nézhetitek meg.
Lehet, hogy az itteni tetteim befolyásolták a későbbieket… De erre nem akarok gondolni, mert akkor egész életemben az önvád kísértene…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése