f

2013. június 28., péntek

Kérdések halmaza


Este a sötétben az alvó Zsebit néztem, és az elmúlt órák beszélgetésein gondolkodtam. Főleg az anya-gyerek kapcsolatán. A szereteten, a tiszteleten, a féltésen… Mivé neveljük a gyerekünket, és ő hogyan fog reagálni a mi dolgainkra? Mit tegyek, hogy ne hozza rám a frászt, mint keresztapám a szüleire? Mit ne tegyek, hogy a fiúm ne érezze ugyanazt velem kapcsolatban, mint én az anyámmal? Mi legyen a fontos a nevelésében a jövőjével kapcsolatban?

És még számos hasonló kérdés merült fel bennem, amire nem nagyon kaptam választ.

Azt tudom, hogy mire szeretném biztosan megtanítani: ő nem a természet felett áll, hanem a természetben. Ezért szeretnie, tisztelnie kell az életet, az állatokat és a növényeket. Ezen kívül számomra igazándiból mindegy, hogy mi lesz. Persze, vigyázzon magára. Ne érje semmiféle baj. És boldog legyen…

Boldogság? Mi a boldogság? Most elvileg könnyen kielégíthetem a boldogság iránti vágyát: megetetem, amitől olyan lesz, mint egy jóllakott napközis. Napközben nem sír, mosolyog. Bár este úgy sír, mintha magára venné a világ összes fájdalmát.

De ezek az igények lassanként kibővülnek, és ott már nekem is többet kell érte tennem. Mégis, meddig az én felelősségem, hogy a gyermekem boldog legyen? Hány éves korában tanítsam meg neki, hogy a boldogságért mindenki saját maga felelős? Hogy ha valami nem sikerül neki, ne mást hibáztasson, hanem keressen rá megoldást? Hogy a tanulás mennyire fontos, de nem feltétlenül az, amit az iskolapadban tanítanak? Hogyan álljon a pénzhez? Mennyire fontos a gazdagság? Az legyen a minden, vagy egyáltalán ne is foglalkozzon azzal? Dolgozzon, ha valamit el akar érni, de azért ismerje az ajándékozás örömét is?

Meddig halmozhatom el a végtelen anyai szeretettel? Mikor lesz már terhes az anyai aggódás? Hogyan engedjem szabadjára úgy, hogy azért tudja, bármikor visszaülhet a szoknyám szélére? Hogyan biztassam, ne legyen anyámasszony katonája, legyen vagány, de mégse csináljon őrülten veszélyes dolgokat? Hogyan vegyem rá arra, hogy próbáljon ki mindent az életben, és utána döntsön véglegesen?

És mit csináljak, ne csináljak, hogy soha az életben ne kelljen szégyenkeznie miattam? Számít majd neki a végzettségem, mit fog gondolni azokról a dolgokról, amiket az életem során feladtam? Miket fog hallgatni miattam a társaitól?

Ha tudjátok ezekre a kérdésekre a választ, mondjátok! Mire ügyeljek, mit hagyjak csak a Sorsra?

----

Gondolom, Mr. Férfiben is felmerülnek hasonló kérdések, de azokat nem ismerhetem…

1 megjegyzés :

  1. Hááááát nagyon nehéz ezekre megadni a megfelelő választ, sőt gyanítom igazán jó válasz nincs is. Ezt úgy mondom, mint két, már most igen makacs és önfejű fiú anyukája. Ha figyelsz Zsebire nem lesz semmi gond, mert tudni fogod épp mire van szüksége és tudni fogod mikor kell "békén" hagyni.
    A boldogságra nem tudod megtanítani, adj meg neki minden tőled telhetőt és amíg gyerek boldog lesz, utána szerintem a szülőknek már nem sok beleszólása van a boldogságba, mert jönnek a csajok, akik keresztül húznak mindent. :D
    Gazdagság: én próbálom őket arra tanítani, hogy a pénz nem minden (bár ez a mai világban nem is olyan nehéz, mert hát a pénz a legkevesebb ;) ), legyen annyi amennyiből kényelmesen meg lehet élni és nem kell pl. kacsalábon forgó palota. Nem szoktunk nekik hatalmas ajándékokat venni semmilyen alkalomra, sőt általában úgy szokott lenni, hogy az alkalmakra költünk a legkevesebbet, mert baromi nehéz bármit is venni olyan gyerkőcöknek, akik tele vannak játékokkal, de ha vmit szeretnének, akkor minden gond nélkül, bármikor, ha van rá pénz. Nagy vaterázók vagyunk, úgyhogy csúcsszuper játékaik vannak igen olcsón. :)
    Az anyai aggódás egy időszakban terhes, mégpedig a nagy kamaszkor (ezt csak magamról megítélve), utána ha van már gyereked megérted anya miért is volt olyan amilyen.
    Én arra törekszem, hogy meglegyen a kellő bizalom egymás iránt tudja, hogy bármikor, bármit elmondhat és számíthat a segítségemre. Arra kell nagyon odafigyelni, hogy nem szabad a gyerek barátjának akarni lenni, mert az általában nem vezet jóra, nehéz feladat megtalálni mindenben a megfelelő egyensúlyt, de hidd el ösztönösen jönnek a dolgok és minél jobban rágódsz ilyeneken annál rosszabb. Persze ezek mindenki fejében megfordulnak, de alakulnak a dolgok és sok mindentől függ, hogy mi hogyan alakul köztetek. Kinek milyen a természetem, milyen visszajelzéseket kap tőled, stb.
    Ez egy olyan dolog amiről kisregényt lehetne írni, ha lenne ideje az ember lányának és még akkor sem adnánk választ mindenre, mert minden új dologgal, tapasztalattal bővülhetne a soha véget nem érő regényünk. :D :D

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...