Ülünk egy asztalnál összebújva. Rajtunk kívül még öt boldog pár beszélget. A férfiak az ötvenes korosztály tagjai, a nők kissé fiatalabbak...
A legidősebb férfi elvált, van egy huszonéves gyereke, most a második feleségével ül itt, aki szintén elvált, egy huszonéves lány anyukája. 10 év van közöttünk.
A mellette ülő, elvált férfi a 11 évvel fiatalabb barátnőjével tartózkodik itt, aki két tizenéves gyerkőc anyukája. Elvált.
A harmadik apuka - a fia huszonéves - még fiatalabb asszonyra cserélte le a feleségét: közöttük már 18 év korkülönbség van, illetve egy tizenéves kislány más apától.
A negyedik illető a szeretőjével van. A feleségétől, akitől van egy huszonéves gyereke, elvált egy másik nő miatt, most őt csalja egy harmadikkal, aki ugyanolyan hosszútávú már neki. Ott is van gyerkőc, meg nagy korkülönbség.
Az utolsó férfi is most cserélte le a huszonéves gyermekének anyját egy jó 20 évvel fiatalabb nőre. Ő kivételesen még nem szült, de előtte ő is komoly kapcsolatban élt...
És ahogy így végignézek rajtuk, akaratlanul is felmerül a kérdés bennem: 20 év múlva, mi is így döntünk? Semmi sem állandó, semmi sem tart "örökké"?
Nekem nagyon nem tetszik ez a tendencia... az én szüleim is elváltak sajnos (20on pár év után...), de nem akarom tudomásul venni, hogy akár ránk is ez várhat...
VálaszTörlésMegteszünk mindent, hogy az örökké valóban örökké tarson! :)
Persze tudom, hogy nemcsak rajtunk múlik, sajnos...