A költözködésről – talán – fogok még írni, de még mindig dobozokban állnak a holmijaink, így még biztosan várat magára. Viszont az új lakás felvetett néhány újdonságot, amihez mindenképp hozzá kell szoknunk.
Mindkét lakás az első emeleten van. A régit inkább a másodikra tettem volna, mert volt magasföldszint, bár én sosem értettem miért nevezik így. Semmivel sem feküdt alacsonyabban, mint a következő emelet, alatta még lakások is voltak. Az újban ugyan nincs magasföldszint, viszont az ottani kényelmes, emeletes házakban megszokott lépcső helyett régi bérházakra emlékeztető, széles korlátú, márványfokú grádicson lehet feljutni hozzánk. Szóval egyik helyen sem szerettem lépcsőzni, nem mintha máshol kedvelnék…
A másik lakásnál volt kaputelefon. Vagy felszóltak és én beengedtem, vagy beütötték a számot és feljöttek. Akkor volt izgalmas, amikor éppen forgattak nálunk egy rövidfilmet és az egyik, addig ismeretlen színész már a bejárati ajtónál csöngetett csak. Kiderült, hogy anno ő állította be nálunk a kapukódot.
Itt nincs kapucsengő. Nálunk semmilyen csengő sincs, csak ha felhívnak, akkor tudom beengedni a vendégeket. Nem csak csengő nincs, de kód sem, kizárólag programozott pityegővel lehet kinyitni a kapukat – 2 helyen is a háromból. Az elsőn talán bejuthat az ember, ha becsönget az alattunk lévő Hostelbe, de tovább már nem, mert a recepciósok nem engednek be senkit se, hiába hivatkoznak rám. Így nincs más megoldás, mint lemenni elébük.
Igen ám, de Mr. Férfi gyakran ment el úgy vásárolni a hétvégéken, hogy nem vitt magával kulcsot – nehogy elhagyja, és én úgyis otthon vagyok. Ezt a szokását az első itt töltött hétvégén is bevetette. Elment kulcs nélkül, de a telefont is itthon hagyta. Az első két kapun szerencsésen bejutott, de a harmadikon már nem tudott. Én nyugodt voltam, eszembe sem jutott, hogy nincs nála csipogó.
Éppen indultam zuhanyozni, amikor hirtelen elment az áram. Meglepődtem, mert addig semmi jelét nem láttam az áramszünetnek. Mégsem foglalkoztam vele, mert nem telt el két perc, és visszajött mindenhol. Vállat vonva bevonultam a fürdőbe. Egy nő nem pár percig áll a zuhany alatt, és a további tisztálkodási rituálé sem megy úgy pikk pakk. Legalább háromnegyed órát töltöttem bent, amikor végre visszamentem a szobánkba. Ott feltűnt, hogy az az egyetlen egy helyiség, ahol nincs áram. Úgy ahogy voltam – fürdőköpenyben kitipegtem a folyosónkat lezáró ajtóhoz, ami mögött van a háromfázisú villanyórás dobozunk. Tudtam, hogyha csak egyetlen egy helyen ment el az áram, akkor lecsapódott az egyik biztosíték. Jól gondoltam, csakhogy a valódi okot nem is sejtettem.
Ajtót kinyitva megláttam Mr. Férfit. Megörültem neki, hiszen már sokáig odavolt, és úgy indult el, hogy csak leszalad a sarokra a Sparba. Már kezdtem volna mesélni neki, hogy a biztosítékot jöttem ellenőrizni, amikor rögvest belém fojtva a szót felmordult:
- Én kapcsoltam le, majd’ háromnegyed órája... Nem vittem kulcsot… Gondoltam, hogy majd csak észreveszed, és lesz annyi eszed, hogy kigyere…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése