Az estét ma a szüleimmel töltöm, mint mikor még gimis voltam. Együtt vacsorázunk, beszélgetünk, majd együtt nézzük a tévét. Gyerekkorom óta ez volt az esti családi program, de mindig is szerettem, mert ilyenkor együtt voltunk.
Ma este az Elcserélt lányokból néztünk egy részt. Nem láttam belőle eddig semennyi részletet, sőt nem is hallottam a sorozatról, de anyum (aki még itthon van néhány napig) kedvelte. A történetét itt elolvashatjátok, viszont ami miatt említem az, hogy Daphne karaktere siket. A mai részben ugyan felvették dolgozni egy konyhába, de a főnök gyorsan rájött, hogy jelen pillanatban a lánnyal nem „tud” együtt dolgozni, s ráadásul ön- és közveszélyes egy konyhában. Most azzal a feladattál áll szemben, hogy bebizonyítsa: ő is ér annyit, mint a többiek, ő is képes a csapatban dolgozni, sőt jól!
A főnök szavai elgondolkoztattak. Szó nélkül felvette a lányt, mert az anyja befolyásos személy. Siket, amivel először nem tudott mit kezdeni, fogalma sem volt, mire képes. „Lássuk, mi lesz.” Viszont gyorsan rájött, hogy olyan problémákkal állnak szembe (mindketten), amikre egyikük sincs felkészülve. A főnök szerint ezek nem megoldhatóak, a lány szerint igen, csak egy kis odafigyelésre, alkalmazkodásra (mindkét részről) lenne szükség.
Amikor elkezdtem írni a blogot, eszembe jutott, hogy azért írom, mert nem vagyok egyedül, és olyan problémákkal kerülök szembe, amik másoknál is még megoldásra várnak (vagy éppen már nem). Igazság szerint reménykedtem benne, hogy egy kis közösség jön létre. Ehelyett alig kapok kommenteket, bár azért látszik, hogy néhányan olvastok – amiért igazán hálás vagyok! Vagy a stílusom, vagy a problémák, vagy azok megoldásai lettek elcsépelve / érdektelenek, mert nem sok hasonló cipőben járó jelentkezett (pedig biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül).
Ma jelentkeztem egy fotózásra. Nem tudom, mi alapján választják ki a behívottakat, de leírtam, hogy miért is szeretnék bekerülni. Nem érzem magam rondának (jó szépnek sem…), a divatszakmában dolgozom, ha nem is követem, azért képben vagyok, mi a trendi – ennek ellenére kíváncsi vagyok: át tudnak-e címlaplánnyá változtatni. Mert ugye, ott nem úgy nézel ki, mint bármelyik hétköznap. Sminkkel és fényjátékkal elvileg bárkiből lehet bombázó. Viszont vannak olyan testi „adottságok”, amiket ha nem akarjuk totálisan eltűntetni, lehetetlenség széppé varázsolni. Szóval kíváncsi vagyok, vannak-e annyira bátrak, hogy bevállalják.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése