Vannak azok a kismamák, akik úgy élik meg a terhességet, mintha mi sem történt volna velük. Amíg lehet, dolgoznak, utaznak, szórakoznak, élik mindennapi életüket. Vannak azok, akik a terhességet (és itt nem beszélhetünk várandóságról) betegségként élik át, mintha minden dologtól rosszra fordulhatna, semmit sem szabad csinálni, mert a baba látja kárát. És van egy harmadik csoport (szerintem idetartozom én is), aki ugyanúgy viselkedik a várandóság során, mint addig, viszont néha túlaggódja a dolgot.
Miért is aggódom túl? Én személy szerint azért, mert a múlt évben túlzásba vittem a teherbeesés témakört, és az abortív pete igenis rányomta a bélyegét a mostani várakozásra. Mivel a testem akárhogy is próbálom szépíteni nem éppen olyan, amilyennek kellene lennie:
1.) Márciusban lesz két éve, hogy megműtötték a hasam. Oké, csak kivették a féregnyúlványomat, de azért mellette ellenőrzésképpen kipakolták a többi szerveimet is (majd visszahelyezték), mert nem vakbélgyulladásom volt. Igaz, általában egy év „pihenést” szoktak tanácsolni a műtét és a terhesség között, ami nekem meg is volt, viszont az én hasikóm nem úgy reagált az egészre, ahogy kellett volna. Nem tudom, kinek mennyire fájt egy vakbél-műtét, én még hónapokig, ha nem egy évig éreztem. Sőt most is érzem, bár már csak a baba miatt.
2.) A mozgásom, az izomzatom, a gerincferdülésem, a csípőkopásom mind-mind hátráltatja a fájdalommentes kihordást. Szóval már most csak akkor érzem jól magam, ha fekszem, vagy ha ülök. A legrosszabb, ha fel kell állnom. Olyankor nyögök. Nyögős malac lettem. Most már malac és delfin között ingázom. Akkor lesz baj, ha már bálnának titulálnak.
Ha már emiatt aggódom, sokszor elgondolkodom azon, milyen jó lenne egy itthoni ultrahang készülék, vagy valami hasonló, amelyen meg-megleshetném a fiúm. Megbizonyosodni olyan dolgokról, hogy hol van a lába, amikor nem érzem, mit csinál (anyuméknál sokkal intenzívebb, mint itthon), megfordult-e már, vagy még mindig a köldökömnél van a feje.
Az otthoni ultrahangkészítés nem csak az én hibbant ötletem. Az amerikai kismamák már ultrahangbulit rendeznek. Olyasmi, mint a babaváró buli. Meghívják a barátnőiket, családtagjaikat és egy orvost egy hordozható készülékkel (22.000-77.000 forint között van egy ilyen vizsgálat). Buli, majd az ünnepélyes magzatmutogatás, végül pedig a baba nemének meghatározása. Gondoljatok csak bele, milyen elfuserált buli lett volna a miénk, amikor 4D-s ultrahangon megmondták, hogy fiúm lesz!
Erről olvashattok a Nők Lapja Cafén is.
Betöltött 24. hét.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése