A 2013-as év a változások évének tűnik már így az első hét után is. Gondoljunk csak abba bele, hogy még 4 hónap és kis babám lesz (akit először meg is kell szülnöm). Addig a hasam még nagyobb lesz, a mozgásom még bizonytalanabb.
Az egész ott kezdődött, hogy költözködtünk. A lakás még mindig több bombát látott, de most valahogy annyira sincs erőm, hogy le-felmenjek a galériára. Fáj a hasam. S most megint nem igazán érzem Zsebi Babát. De a szerdai ultrahang megnyugtatott, mert ott bebizonyosodott, hogy jó egészségnek örvend.
Anyum elutazik 3 teljes hónapra. Belegondolva az elmúlt 28 és fél évben összesen 3 hetet ha távol voltunk egymástól. Hiába élek majd' 10 éve külön, a hétvégéken mindig meglátogatom az ősöket. Ezért most kicsit "parázok"...
Autót kapok kölcsönbe. Igaz, másfél hónapra, de végre nem kell szívességet kérnem senkitől, hogy vigyen el ide vagy oda, vagy taxit bérelnem (egyre kevesebb a pénzem, egyre drágábbak az utak - nem mintha a saját autó olcsóbb lenne).
A főnököm céget vált. Kb. másfél hónappal korábban, mint ahogy én eljövök. Éppen most vannak az interjúk a helyére. Közben jelezte, hogy akkor jövő héten feladják az én helyemre is az álláshirdetést márciusi kezdéssel. Mert:
- nehéz lesz bárkit is találni a helyemre (ezt tapasztaltam, mert a kolléganőmet is 5 hónap keresgélés után sikerült megtalálnunk);
- rám mindig lehet számítani;
- nekem nem kell munkát adni, én keresem a munkát.
Talán ez lehetőséget nyújt arra, hogy abban a szakmában induljak el, amit anno elterveztem. Nem sok esély van rá, de egy próbát megér. Sőt akkor a gyerek mellett kicsit az elhanyagolt hobbimra is fordíthatok egy kis időt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése