Szerda, havi megjelenés

Megint eltelt egy hónap, és mehettem az időszerű ultrahang vizsgálatra. 

Mivel anyum a jövő héten elutazik 3 hónapra, így rábeszéltem, hogy "utoljára" jöjjön el, s nézze meg Zsebi Babát még a hasamban.* Emellett ugyan teljes mértékben kipakoltunk az előző lakásból**, az új otthonunk még hadilábon áll, de erről (talán) később írok - ebből kifolyólag nem volt nehéz elcsábítani apumat se a nődokihoz. Szóval úgy mentünk, mint a nagy családosok - dokiné és anyum azzal viccelődött, hogy már csak a rántott hús hiányzik a váróból. 

Persze filmet most sem tudok mutatni, mert a DVD ismételten itthon maradt. Azaz fogalmam sincs, mert a tokja üres volt. Mr. Férfivel kerestünk 3 használatlan lemezt, be is rakta a tokba, de úgy lerakta valamelyik polcra, hogy azóta se került a kezembe. Jó, ez most nálunk nem nehéz, mert olyan felfordulás van a lakásban, hogy még a sminkkészletemet sem találom. A legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy Mr. Férfi a rendelőben említette, hogy otthon maradt, mire megint hülyének vettek - most már nem csak engem, de engem különösképpen.
Említettem, hogy fáj a pocim, viszont szerintem a keményedést elfelejtettem mondani (Mr. Férfi szerint nem). Semmi csodaszert nem tudott rá mondani a nődoki, csak a magnéziumot említette, amit eddig is szedtem (?).
Kérdezte, hogy nem akarok-e elmenni táppénzre. Legszívesebben rávágtam volna, hogy dehogynem, viszont  bevallva még nem vagyok olyan "állapotban", hogy itthon leledzek és ne csináljak semmit. A lustaságomon kívül nem tudok más indokot felhozni arra, hogy ne járjak be az irodába. Mert ha még olyan munkakörben dolgoznék, akkor igen, de ülő, irodai feladatokat ne tudnék ellátni, az már vérciki lenne. Főleg most, hogy változások előtt áll a részlegünk. Megbeszéltem a nődokival, hogy erre visszatérünk a következő hónapban.
Egyébként minden más normális:

• Vércukor szintem 6,4, éppen úgy, hogy előtte nem sokkal ebédeltem, és  pont akkor ettem egy szaloncukrot, hogy Zsebi Baba felébredjen. Szóval kicsit magasabb a normálnál, de nem éhgyomorra történt a vizsgálata.
• Vérnyomásom is megfelelő: 177/82 (ha jól emlékszem, mert a papírt, amire felírták a nődokim kidobta)
• A Baba szívverése 132/mp :) Egyébként kis mimóza a lelkem, mert először csak a kezével próbálta ellökni a gépet, majd arrébb is mászott.
• Kilók száma +2, amitől nagyon, de nagyon elkeseredtem. Már 58 kiló fölött vagyok. Anyum rögvest azzal jött, hogy már az elején is túlsúllyal kezdtem és most is túl sok csokit eszek (amit nem is tagadok). Eddig havonta +1 kiló, viszont mindenki azzal jön, hogy mi lesz velem az utolsó két hónapban. Nem kellene 3 kilósnál nagyobb baba, mert azt még meg is kell szülni... Á, parázok, mint állat.
• A magzat adatai:"medencevégű fekvésben, Bpd. (koponyaharánt mérete) 57 mm [teljesen átlagos]; TAD (mellkas) 54 mm, FL (combcsont) 44 mm [ez is normál]. Jó magzati szívműködés. Plaenta dorsalis homogén. Zárt hasfal."
• Súlya majdnem fél kiló.
• A fentebbi adatok szerint 23 hét +5-6 napnak titulált, mi Mr Férfivel pedig úgy számoltuk, hogy 24. hét +2 nap. Azt mondta erre a doki, hogy ez a pár nap eltérés még belefér. Csak akkor így mikorra "várjam" a szülés időpontját?

Most már 100%-ig biztos, hogy kisfiú. Bár, amikor a nődoki azt mondta, hogy "nem tudom, mit mondtam a legutóbb, de..." és elhallgatott, kicsit fura érzésem volt. Nem akartam, hogy lányt mondjon. Ő már a fütykös Zsebi Baba, és nem a rózsaszínes Printyőke.
Ezentúl csak azért kell fohászkodni az égiekhez, hogy a következő hat hét alatt megforduljon.

*A szülésnél ő lesz a dúlám, így muszáj hazaérnie addigra. :) Szóval biztosan látni fogja még a 9. hónapban.

** Jó, a legók közül még maradt ott...