f

2013. június 15., szombat

Egyedül nem megy...

Liz az előző posztnál megemlítette, hogy a családnak segítséget illik nyújtani. Ezt én is így gondolom, ráadásul nem is tartozom azokhoz az anyukákhoz, akik 1-2 hét után hazaküldik a nagymamát, mert már elegük van belőle. Én tisztában voltam azzal, hogy egyedül nem akarom csinálni, mert sokkal nagyobb korlátok közé szorulnék. Fogtam magam és a családom, és a hatodik napon haza is jöttünk apumhoz. Mr. Férfi egy hetet töltött velünk, majd visszament dolgozni, én meg itt maradtam először apummal, majd a nagyszüleimmel, akik a hét minden (!) napján kijönnek hozzánk, és segítenek. Valóban segítenek!

Ám ahogy írta Liz, generációs különbségek vannak nálunk. Papámmal alig van "gond", ő messziről megcsodálja Zsebit, majd a konyhában egy kicsit tesz-vesz, morgolódik a kupin (sem apum, sem én nem figyelünk igazán oda a rendre. Hazaér 5 után, közös vacsi és közös babacsitítgatás után mindketten olyanok vagyunk már, mint a mosott rongy. A gyerek esti nyűgösségét mamáéknak csak egyszer kellett elviselniük, akkor is olvashattátok, mi lett az eredmény.), végül kimegy a kertbe. Mamám viszont végig velünk van. Örök hálám neki, mert így tudok dolgozni is. Segít a mosásban, teregetésben, vasalásban - utóbbit imádja. Zsebit el tudja varázsolni, a fiúm nevet rá, gagyog neki,de úgy, mint senki másnak. Viszont... A szoptatást leszámítva úgy viselkedik, mintha ő lenne az anyja. Felsír a gyerek, már ordít is fel a földszintről, hogy jövök már, jön a nagyi! Az sem számít neki, hogy ott vagyok Zsebivel. Tisztába kell rakni, akkor már szalad, hogy ő megcsinálja. Mintha én nem tudnám! Illetve mindenre azt mondja: majd én, majd én! A gyerek sosincs normálisan felöltöztetve... Vagy melege van, vagy meg fog fázni... Felállni, menni nem lehet, mert leejtem, elesek, nehéz, stb. Igen, tudom, hogy ezek mind fennállnak nálam, de ezért költöttem a legtöbbet a hordozókra, hogy mindenhol és minden helyzetben meg tudjam oldani a gyermekem "szállítását". De szerinte, amiket vettem, mind rossz. A babysling nem jó, mert összenyomorgatja, nem tartja a hátát. Ez igaz is, de arra tökéletesen megfelel, hogy az emeletről levigyem, vagy kivigyem benne az autóhoz. Egy kézzel elég tartanom a fejét, a másikkal kapaszkodhatok. A babakocsink nem jó, mert túl könnyű és borul. Ez is igaz, de egyedül fel tudom vinni a lépcsőn, össze tudom csukni és be tudom rakni az autóba. Most szeretnék egy mei tai-t vagy egy kendőt, mert az esti ringatásnál (azaz a vállamon és járkálok vele) már nem sokáig bírom el egy kézzel, de a másikra szükségem van, hogy ha véletlenül megbotlok, tudjak kapaszkodni. Nagyim rögvest kiakadt, hogy magamon akarom hordani, és nehogy kendőt vegyek, mert hogyan kötöm magamra,  illetve ha nem kötöm meg rendesen leesik! De ugyanígy próbál lebeszélni a mosható pelenkáról is! Mert az eldobható kényelmes, sőt olcsóbb! Biztos, de nem is hagyják, hogy kipróbáljam, hogy megtaláljuk Zsebivel a nekünk megfelelőt....

Ma vagyunk 8 hetesek :D 5080 gramm

2 megjegyzés :

  1. Hát a családjával senkinek nem egyszerű és amellett,hogy ahogy írod mindenben segítenek Ők ahogyan tudnak és tellik tőlük,bennük van főleg a nagyidban,hogy Ő már ezt jobban tudja...És Te így nem is fogod tudni megoldani a "problémáitokat" mert mindig kiveszik majd a kezedből!Valahogy azt kellene velük megértetned (ami tudom nem könnyű),hogy Te fogod a babát felnevelni,Neked kellene megbirkózni a mindennapokkal és ha nem megy akkor úgy is szólsz nekik!Annyira meg nem vagy figyelmetlen sem , hogy ha úgy látod valami nem megy akkor is erőltetnéd,hogy akár baj is legyen!Lehet a párod segítségét is ki kellene kérned,hogy ezt megértessétek velük!Legyenek ott,csak ne helyetted,hanem melletted! Kitartás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apum néha rosszabb, de ő csak este van itthon...

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...