Hitem szerint léteznek szellemek. Viszont sosem féltem tőlük. Gyerekként láttam nagypapámat, illetve két idegen árnyékát (ha szellemek voltak, bennük azért kételkedek most már), de ennyi. Sosem volt kiélezett érzékem az észrevételükhöz. Nem is hiányoltam, így legalább nem féltem tőlük. Egyébként is, miért féltem volna, nem akarnak ők senkit sem bántani. Különben sem olyan helyen lakunk, ahol bárki is kísérthetne.
Néhány nappal ezelőtt ennek ellenére Zseb furcsán viselkedett. Azt mondják, hogy a kicsik még ilyenkor sokkal nyitottabbak, ők látják még mások auráját, még szellemekkel is beszélgethetnek... A megszokott kanapén ültünk, ő az ölemben szopizott. Egyszer csak félbehagyta, felnézett a galériára, integetni és pápá-zni kezdett. Mivel még nem beszél, felesleges lett volna megkérdezni, hogy kinek vagy minek integet, lát-e ott valamit vagy valakit, akit én nem? Az biztos, hogy nem tudtam, hová rakni a mozdulatait...
Most éjszaka nyugtalan álomra riadtam. Örültem az ébredésnek, mert szinte fizikálisan éreztem magam rosszul a nyomasztó képektől. Persze, aztán rájöttem, hogy ehhez az is közrejátszott, hogy Zseb egész éjjel rajta lógott a mellemen, kicsike karocskáival átölelve, magához szorítva – jobban mondva magát hozzám szorítva –; a másik oldalon pedig az apja préselődött hozzám. Szerettem volna hasra fordulni, de nem ment. Próbáltam arrébb tenni a kicsike fiamat, hogy kényelmesen elférjek, ehelyett egyre szűkebb helyem lett, mert csak egyre inkább kapaszkodott belém, és csüngött továbbra is a mellemen. Ahogy helyezkedtem, lent a földszinten valami leesett. Mintha a ruhaszárítóra pakolt iratok (az este egy fontos határozatot kerestem, utána meg nem volt időm visszapakolni a helyükre) estek volna le. Normális ésszel egy kis szélmozgásra gondoltam volna, vagy arra, hogy a mellettünk lévő kéményből pottyant le valami (gyakori), azt hallottam. Helyette az első gondolatom mi volt? A minket most itt hagyó görényünk szelleme játszik odalenn, és ő lökte meg a fregolit.
És elkezdtem hallgatózni, hogy hátha hallok még valamit. Voltak apró neszek, de azokat valóban betudtam a kéménynek, az utca zajának, amíg… Egy fura, női hangot nem hallottam odalentről. Megijedtem. Fogalmam sem volt, mi volt az. Rövid és halk volt, és nem is biztos, hogy női hang volt, de emberi az biztos. Olyan volt, mint mikor egy másodpercre bekapcsolod a tévét, és csak egy artikulátlan szófoszlány jut ki belőle, amiről meg sem tudod állapítani, hogy ember fia-lánya mondta-e. Bevallom, megijedtem. Főleg, hogy utána szinte azonnal a háton alvó Zseb félrenyelve köhögni kezdett. Olyan hangosan, hogy az apja is felriadt rá. Én meg halálra rémülve emeltem félig ülő helyzetbe a gyereket, hogy ne fulladjon meg a saját nyálától, és valahol a lelkem legmélyén védelmezve szorítottam magamhoz, nehogy bármilyen rosszakaró szellem elragadhassa.Mert a hangot már annak tudtam be. Túl sok horrort nézhetek…
Mivel az apja is felébredt, elmeséltem neki, mit hallottam. Azt mondta, hogy biztos a szomszédból hallottam át valamit, mert nálunk nagyon vékonyak a falak, és a mellettünk lévő hostelben most vannak vendégek. Valóban sokszor hallani őket, de sosem volt még ilyen. Beszélgetésfoszlányokat, pakolásokat, szex-nyögéseket, részeg ordibálásokat mind-mind hallottunk már, és fel is ismerjük, ha onnan, vagy a közös folyosóról jön a zaj. De ez nem olyan volt! Megnyugtatásképp inkább lement, és körbejárta a lakást. Sehol senki nem volt, ugyan egy papír tényleg leesett a könyvespolcról. Valószínűleg nagyon a szélére tettem...
Ezek után már könnyebben aludtam vissza, bár a kezemet végig Zseb mellkasán tartottam, hogy érezzem a lélegzetvételét. A rossz érzés továbbra sem múlt el, amihez az is hozzájárult, hogy a kisfiam álmában beszélni kezdett: Gigi… cica… Gigi… Álmodott valamit - a halott görényről.
Reggel a szomszédból áthallatszott egy nő köhögése, motyogása. A gyerek apja azt mondja, őt hallottam az éjszaka, de valahol nem hiszem. Nem olyan volt…
Ti hisztek a szellemekben?
---
Mivel ma a Facebookon 2cellos-napot tartok, legyen itt a kedvencem tőlük:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése