Vicces, de undi sztori lesz a következő, úgy olvassátok!
Filmnézés közben Zsebecském cicire kéredzkedett. Hanyatt feküdtem, őt a mellkasomra fektettem, hogy kényelmes legyen mindkettőnknek. Nem nagyon volt éhes, inkább csak az ínye fájdogálhatott, mert a mellem helyett az államat kezdte el harapdálni. Hagytam neki, kicsit kellemetlen volt, de egyáltalán nem fájdalmas, inkább csak nyálas. Amikor már a bőröm érzékenyebbé vált, arrébb tettem a gyereket, de ő nem akarta még abbahagyni. Visszamászott, és újra ráharapott az államra. Megint eltoltam magamtól, de most valahogy még nyálasabb lettem. Ráadásul banánszag csapta meg az orrom.
- Csak nyálas vagyok, vagy lehányt?
Kérdeztem, mert hirtelen bevillant, hogy nem csak nyál csuroghat a felsőmre. Apum volt mellettünk, ő nézett rám.
- Van egy rossz hírem: hányás...
Ott feküdtem hanyatt, miközben a nyakamra, a hajamra és a felsőmre csurgott a gyerek vacsorára megevett banánja...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése