f

2012. augusztus 30., csütörtök

Rossz hírek és amikre még várni kell


Fogalmam sincs, hogy egy ß-HCG vizsgálat előtt lehet-e inni (enni), és ezt szépen elfelejtettem megkérdezni. Inkább nem ettem, nem kávéztam, még a gyógyszereket is későbbre halasztottam.
Nem értünk oda 7-re, így nem lehettem az első, csak a 9., és legalább 45 percet kellett várakoznom.  Igaz még így is sikerült eggyel előbb bekerülnöm. Behívtak, odaadták a felcímkézett kémcsövet, majd ügettem át a másik terembe, ahol éppen mást ültettek le a székre. Visszafordulva láttam meg, hogy egy 36 hetes (ezt persze később tudtam meg) kismama mellett szépen elsuhantam. Aranyos volt, mert előre engedett, neki sokkal több üvegcsét adtak, mint nekem - így lettem én a 9.
Ha már a kórház mellett van a munkahelyem, már nem mentem el sehová reggelizni. Főleg azért, mert anyum vitt kocsival, és ő nem ért rá (mint a legtöbb rendes ember reggel 8-ra jár dolgozni).
Az irodánkat már fél 8 felé kinyitják, de ma (miért is ne pont ma?) még negyed 9-kor sem. Az egyik kollégám már bent volt, viszont neki nem volt kulcsa, hogy beengedjen (akkor hogyan jutott be?). A recepciós érkezéséig ott a lépcsőn ülve dekkoltam. Ahol hazafelé is várakozhattam, mert az ajtót pontban 5-kor bezárták (amikor sietnék, még 6-kor is ott ülök), anyum meg csak akkor tudott indulni értem.
Örülök, hogy most hurcolász (így kell írni?), mert ma nem fájt a hasam, nem pecsételtem - csak sárga folyásom volt és képzeljétek szorított a nadrág! Jó, valószínűleg nem a babóca miatt, mert Printyő igencsak kicsi, főleg úgy, hogy még a szikhólyagot sem látta a nődoki...
Mert végül vele is beszéltem, nem tudtam megállni. Pedig csak a vérvétel eredménye után kellett volna felhívnom. Múlt héten azt mondták a telefonban, hogy 3 után szokott meglenni az eredmény, így jó kislány módjára nem hívtam előbb - 15 óra 00 perckor szaladtam ki az udvarra, és már csörgött is a telefonom. Persze, nem vették fel. Háromszor próbáltam, mindannyiszor 6-6 percet vártam, de feleslegesen, csak a központ jelentkezett be párszor ismételten. Ekkor hívtam fel a nődokim, aki nem volt bent a kórházban, így nem tudja az eredményt, majd holnap hívjam a labort, és utána őt, mert érdekli, hogy akkor most mi van.
Megkérdeztem tőle a szikhólyagot, ha már tegnap mindenki azt kérdezte, de nem látta. Azt mondta, hogy még olyan pici volt. Igen, kellett volna már, de majd jövő héten meglátjuk... Anyum azt mondja, hogy tuti, hogy ott van, ő látott valamit az egyik szélén. Közben Nolitától megtudtam, hogy nem kellett volna a vizsgálat előtt elmennem pisilni, mert olyankor könnyebben megtalálják.
A konklúziót levonva Printyő (ahogy anyum hívja) nem hagyja, hogy egy kicsit is megnyugodjak miatta. Na meg hazatérve már megint érzem a hasam...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...