Végre eljutottunk az apai
dédmamihoz is. Menni szerettem volna már korábban, hiszen mégiscsak az első
dédunoka, sőt az én nagyszüleim nap mint nap látják Zsebit, addig Dédi csak
egyszer 6 naposan pár percre. Mr. Férfi nem igazán próbálta összehozni a talit. Nem
firtattam, miért, mert volt egy sejtésem.
4 éve jöttünk össze Mr. Férfivel,
de előtte 2 évig barátok voltunk. Ő volt az én legjobb barátom, ~ fordítva már
annyi nem volt igaz ez a felállás ~, így már előbb bemutattam a szüleimnek,
nagyszüleimnek. Én viszont senkit nem ismertem a családjából. 4 hónapja jártunk már
együtt, amikor egy családi összejövetelre elvitt. Jól éreztem magam, bár kicsit
sok(k) volt, hogy mindenkit akkor ismerek meg egyszerre: a szüleit, a
testvéreit, a leendő sógornőm, a nagynénjének a családját és a nagymamáját.
Pozitív élményekkel tértem haza,
hiszen mind a testvérei, mind a szülei elfogadtak, és én sem kívánhatnék náluk jobb anyóst, apóst! Ettől először nagyon féltem, hiszen már volt olyan eset,
hogy azt egyik voltbarátom szülei ellenem beszéltek, mert mozgássérült vagyok…
Szóval a 4 hónap alatt gyakran megfordult a fejemben, hogy biztos azért nem
mutat be nekik, mert én ilyen vagyok… Erre a világ legdrágább szülei az övé, és őszintén mondhatom, hogy kaptam én is egy pótanyát és –apát.
Mivel mindenki kedves volt velem
akkor, nem értettem később, hogy Mr. Férfi miért sem akar felvinni a
nagymamájához. Az öccse és annak felesége többször csak úgy felugrottak hozzá,
engem pedig inkább a szomszédos csokiboltban hagyott, hadd nézelődjek addig,
amíg ő felszalad a nagyijához. Vagy hazaküldött az egyik barátnőmmel, amíg ő
meglátogatja a nagyiját…
Zavart nagyon, amíg meg nem
tudtam – több hónappal később –, hogy az én fogadtatásom mégsem volt olyan
sikeres, mint ahogy én azt anno gondoltam. Kiderült, hogy a nagynéni és a
nagymama fenntartásokkal fogadták a mi kapcsolatunkat. Jöttek ők is az
olyanokkal, hogy Mr. Férfi jobbat érdemel nálam.* Valószínűleg Mr. Férfi össze
is veszett velük, bár ezt én nem hiszem, mert nem olyan a párom természete.
Inkább elmenekül, minthogy veszekednie kelljen; egy ideig nem is beszéltek**,
majd végül a Nagyi bocsánatot kért tőle, hogy olyanokat mondott rám. Mivel az egész sztorit mástól hallottam, így rá sem kérdezhettem Mr. Férfinál.
Persze, csak az nem jutott el
hozzám, hogy az „olyanok” pontosan mik is voltak, de el tudtam képzelni***, és
többet sosem hoztam fel, hogy látogassuk meg a nagyit. Legközelebb sógorék
esküvőjén találkoztam vele, meg a nagynénivel. Ideges voltam miattuk, remegtem,
meg akartam mutatni, hogy nagyon is érek valamit, sőt akkor még a szüleim is
úgy álltak, hogy őket is bemutathattam, hogy „tessék, egy fekete Audival
jövünk, két fiatalos, divatos, jól öltözött szülővel.” Erre anyum 10 centis
szandálja is rá tett egy lapáttal. Ha én nem hordhatom, legalább ő mutassa meg.
Persze, ne tudjátok meg, mennyire fáj érte a szívem!
Amikor megszületett Zseb, csak az
apja vitte fel a Dédihez, mert a császáros sebemmel nem igazán élveztem a
sétát. Különben sem nagyon vágytam rá, viszont Mr. Férfi úgy tért vissza, hogy
a nagyi azt kérdezte, én miért nem mentem fel hozzá. Mr. Férfi pedig megígérte,
hogy legközelebb már én is megyek…
Mentem volna én már előbb, de
akárhányszor megkérdeztem, Mr. Férfi talált valami kifogást. Tegnap mégis
sikerült meglátogatni…
Elhihetitek mennyire lehettem
ideges. Ráadásul autóval mentünk, én vezettem, és koccantam egy biciklissel.
Még inkább kijött rajtam a stressz. Remegtem, bőgni lett volna kedvem, ehelyett
egy idős néninél jópofizzak. Legszívesebben kiszaladtam volna a világból.
Ennek ellenére jól éreztük
magunkat. Zsebért odavan, tetszett neki a nevelési módszereim, fényképeket
mutogatott, mesélt. 93 éves, és akaratlanul is az én drága dédimet látom már
benne. Lehet, hogy nem szívlel, lehet, hogy az egész kedvessége nem valódi, de
az biztos, hogy Zsebet szereti. És nekem ennyi elég! Természetesen megígértem
neki, hogy gyakrabban megyünk – persze, ez továbbra is Mr. Férfin múlik.
Itthon nem bírtam ki, rákérdeztem
arra, hogy anno a nagyija nem szívlelt-e, mondott-e rám valami negatívat. Azt
mondta, hogy nem. Nem mertem további részleteket elárulni, tovább faggatni…
*egészségesebbet
**ebben sem vagyok biztos.
***amilyen vad a fantáziám.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése