Ahogy már ígértem, a legutóbbi ultrahangról fogok most beszámolni.
A nődokihoz eddig csak magánrendelésre jártam annak ellenére, hogy tudtam, szerda délelőttönként a kórházban is rendel. Bár aki egyszer beteszi hozzá a lábát egy privátrendelésre, többet nem fog meghívást kapni a Szent Istvánba. Kivéve, ha a páciens (ez esetben én) közli vele, hogy nem kapta meg az októberben levett toxoplasma eredményét. Réges-rég meg kellett volna kapnom, így felajánlotta, hogy a szerdai terheléses vércukor vizsgálat után keressem meg, és akkor kikéri megint a laborból az összes leletemet.
A rosszul sikerült vérvétel után (aminek a mai napig látni a nyomát – bár már nagyon halványan!) leültünk a váróban, hátha megérkezett már a nődoki is. Előtte este esett le az a nagy hó, amitől az egész város megállt, így nem volt csoda, hogy a szomszéd faluból nem ért be időben. Csakhogy anyumnak ment a repülője, így siettünk.
Türelmünket vesztve felhívtuk telefonon – még szerencse, mert természetesen elfelejtette, hogy randevút beszéltünk meg aznap délelőttre. Nem sokára lejön a szülészetről – addigra már bent cikázott az osztályon –, addig kérjük ki a leleteket. A papírok már a kezünkben voltak, nézegettem, hogy elég sok csillag lett az utolsó vérvétel eredményén – még a vércukrom is kevesebb a minimumnál… A nődoki csak nem jött. Anyum feladta, nem volt több ideje, hogy megvárja. Éppen elindult, amikor betoppant végre fehér köpenyében.
- Jöjjön-jöjjön, megnézzük megint ultrahangon, mert a múltkor nem mutatta magát. Csak úgy lógott…
Csak úgy lógott? Rögvest sikerült félelmet keltenie bennem. Automatikusan vetkőztem, és feküdtem fel a vizsgálóágyra, de közben azon járt az agyam, hogy mit mondott legutóbb. Akkor is csak biztató szavakat mondott, egy szóval sem említette, hogy bármi baja lenne a bébinek. Az ultrahangon végre megmutatta magát Zsebi Baba. Már nem lábbal lefelé volt, hanem oldalt helyezkedett el, és ahogy csak lehetséges kinyújtózott. Gyönyörűen megmutatta most a kezeit, lábacskáit. Minden rendben volt vele, sőt! Rájöttem, hogy a kórházban sokkal jobb az ultrahang készülék, mint bent a rendelőben. Nem kellett arra várnom, hogy hazavigyem a DVD-t, és a laptopon megnézzem az én babucimat.* Ott live-ban láttam, ahogy mozog, ahogy kinyújtózik, ahogy a gerince hófehéren világít. Persze, továbbra is délután fogok hozzájárni, mert inkább kibírom azt a negyed órát, de nem kell órákat várnom, kapok DVD-t, és nem csak egy fotót, mint most.
*Rosszul van beállítva a monitor a rendelőben, semmit se lehet az ágyról látni.
Közben megtudtam a vérvétel eredményét:
Toxoplasma: negatív
Terheléses vércukor: jó (a pontos eredmény a nődokinál)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése