Búcsúbuli

Amióta Zseb megszületett, igazán nem jártam el itthonról, néha egy-egy céges összejövetelre mentem (azaz a volt kollégáim búcsúbulijaikra). Ahogy már írtam, hogy július elsejével felmondtam a cégnél, ahol eddig dolgoztam, majd augusztus végén valóban el is jöttem. Így az utolsó összejövetel, amire úgy néz ki meghívtak elmegyek, a saját búcsúbulim volt. Ahová (hálásan köszönöm!!!!! ♥) Channah is elkísért.

Vicces, nem vicces: többen voltunk a már nem ott dolgozók, mint az ott dolgozók. Egy pubban ültünk le, és beszélgettünk - főleg a cégről, ahol dolgoztunk/nak. A főnök mindig is egy örök beszélgetési téma volt. :)

A másik rendszerint feljövő téma a párkapcsolat-kérdése. Mindig van valaki, akinél valami bonyodalom támad (nekem februárban, amikor a gyerek apja másfelé kacsintgatott, nyáron a felettesem hosszú évek után szakított, stb...), vagy valami új kezdődik az életében. Most "a lánykori álmok szép csendben elengedése" indított el egy hosszabb beszélgetést.

Gyerekkori álom volt, hogy harminc éves korára feleség és anya lehessen, egy szép házban éljen boldogan. Ugye, ismerős? Igen, én is így képzeltem el, és amikor 29 évesen kapuzárási pánikba estem, mert tíz körömmel ragaszkodtam eme álmomhoz, jöttek a bonyodalmak (jó, már előtte is, hiszen az az ominózus este a gyermek apjánál már előbb megtörtént, szóval így is, úgy is borult volna nálunk a bili). Egy nőnek nem éppen könnyű elengedni azt, amire már jó 20 éve (ha nem több) készül, de az idők folyamán rájöttem, hogy ha boldog életet akarok élni, akkor igenis kell. Pápát kell neki inteni, ahogy Zseb teszi. És ha ez megvan, megnézni, hogy helyette mit kapunk. Én tegnap este a beszélgetés során rájöttem, hogy nem lettem feleség, emiatt még inkább bizonytalanságban élek, DE helyette kaptam egy olyan párt, aki nem gyomorgörccsel jön haza, hogy bazz az asszony megint mikor fog rám támadni a hülyeségeivel, így sokkal könnyebben kinyílik, jobban meg tudjuk beszélni a dolgokat, mint az előtte bármikor is (azaz, amióta bekattant nálam a házasság-kérdése). Kompromisszumot hoztam. 

maryon jegyezte meg, hogy oké, szép és jó, én nyelem a békát, de ő mit tett hozzá, ő miben tett bármit is a kapcsolatunkért, ő miben változott? A gyerek apja Zsebnél változott. Ő még várni akart vele, de ahogy látta, mennyire szeretném, minden aggálya (számtalan volt neki) ellenére belement, és ennek köszönhetően megkaptam az én drága fiacskámat! Hát nem elég? Nekem igen!

Zseb pedig - mint minden gyermek - ragaszkodik hozzám. Az összejövetelen is mi voltunk Channáh-val az asztalbontók, mert Manó remegve visított utánam a telefonba. Itthon úgy omlott a karjaimba (csüngött a cicin), mint aki ezer éve nem látott. Pedig elindulva elmagyaráztam neki, hogy most a mami kapott egy kis kimenőt, addig apával lesz, és legyen jó fiú... 

Az volt, csak kellett neki a CICI!

Ti mikor mentetek el először a gyerek (apa) nélkül bulizni?

Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!
És szavazzatok a Sub Rosára a Goldenblogon!!