 |
| a várva várt VKP-poszt |
Először is ott kell kezdenem, hogy - a képeken nem igazán mutogatom nektek, de - a jobb szemem állandóan csukva van. Ezt egyszer egy JATÉS buliban le is fotózták, és felrakták a webre, mint "kacsintós" kép. Jót röhögtek rajtam, én viszont kevésbé találtam viccesnek. Azóta persze tudnék rá frappáns választ adni, de ott, abban a pillanatban inkább perelni akartam. Bármennyire is dühített, közölték, hogy mivel partyfotó, a beálláskor beleegyeztem, hogy bárhol és bárhogyan felhasználhassák. Így, inkább csak szépen megkértem őket, hogy vegyék le... Levették.
Visszatérve a sminkeléshez. Annak ellenére, hogy a sminkesek szeretnek engem sminkelni - ehhez ideális arcom van, ahogy a sminkes keresztanyum mondaná -, én a szemem miatt nem tudom egyformára festeni a kettőt. Sőt az alapozóval és a pirosítóval is éppen emiatt küzdök meg. Mert oké, látom én premier plánban a bal pofimat, de a jobbat csak félig. De nőből vagyok, így elképzelhetetlen a számomra is, hogy ne sminkeljek. Azaz csak volt... (juj, de sokszor írtam le a smink szót, brrrr)
Gimi vége felé, nem tudtam úgy kilépni az ajtón, hogy a szokásos, minimál stílust magamra ne kenjem. Semmi extra, csak egy szín + spirál + szájfény. Nem bajlódtam többet én vele, ha szépnek, csinosnak kellett lennem, mindig bekönyörögtem magam keresztanyumhoz.
Az egyetemen is folytattam ezt a módszert (bár két színnel: egy belülről a felső szemhéjra, egy pedig a külső szemhéjrészre), bulikra pedig Fiatal Lányt kértem meg, hogy "pingáljon ki". Hála a jó égnek, mindenhol találok valakit, aki ügyes benne. Fiatal Lány volt az, aki megtanított, hogyan tudok három színnel is játszani. Ezután már csak így használom.
Azt hittem, hogy majd a munkába is mindig kifestem magam. Frászt! Valahogy az irodába nem éreztem fontosnak. Bár egyszer-kétszer valóban volt rajtam festék, és olyankor a főnökeim (nők) meg is jegyezték, de inkább az volt a megszokás, hogy még arckrémmel sem kentem be magam. Most Zseb mellett sem...
Azért volt egy kis neszesszerem, amit mindenhová magammal vittem. Tökéletes méretű volt, amíg szét nem porladt az évtizedek alatt. Azóta szét vannak dobálva a cuccaim, a szemhéjpúdereim helyét pedig átvette a baba popsikrémek hada. A Müllerben ennek ellenére mindig megnézem a kis táskákat, hátha találok valami hasonlót, ami nem piszok drága (mint amiket mostanság árulnak).
 |
| Álmaim neszesszere |
És akkor jöjjön, miket is tároltam benne (gimiben csak Avont használtam, de állatkísérletesek!!!, így most keresgélem az alternatívákat):
Alapozó: először egy kis fekete tubusú krémalapozót használtam, amit szivaccsal kentem fel. Mindig meg kellett kérnem valakit, hogy ellenőrizze le, mert baloldalra (amit láttam) kivétel nélkül mindig többet kentem... Utána átváltottam kőpúderra (zsíros bőröm miatt), amit elvileg alapozóra kellene kenni, de én azt a lépést kihagytam.
Szemhéjceruza: fekete, lila és barna. Általában ezekkel a színekkel "dolgoztam", így vettem mindegyikből. A kedvencem a lila. Mindenben. Felül elég ügyesen ki tudom húzni, csak a "cicás" forma nem megy, mert a jobb szememnél nem látom, meddig húzhatom ki. Alul pedig félig szoktam, mert ezt tanácsolták. Volt tusom is, de azzal sosem tudtam egyenletesen kihúzni. Gondoljatok bele: a bal szemem húzásakor nyitva van, mert csak azzal látom!
Szemhéjpúder: amiben legalább 3 egymáshoz illő szín van. Volt vagy 3 különböző variáns a táskámban, mint például ez (most is valami hasonlót keresek, nem állatkísérleteset!):
Szempillaspirál: ha nem is sminkeltem, spirálozni mindig! Olyan volt számomra, mint a parfüm.
Pirosító: keresztanyám megtanította, hogyan pirosítsam az arcom, hogy egyforma legyen. Oké, beismerem, kell valaki, aki a felesleget letörli! Plusz teszek az orromra is, amivel a görbeségét lehet kicsit ellensúlyozni.
Rúzs: azaz színesített szájfény. Erről már írtam korábban.
Parfüm: a sminkelést én mindig a parfümmel fejeztem be. Mert parfüm nélkül sosem - tényleg soha sem - megyek ki az utcára! Ebben az egyben nem nézem az állatkísérletezést, mert úgysem találnék olyat, ami tetszene is. Amiket legszívesebben használok: Dior: J'adore (kint voltunk Franciaországban, és beleszerettem az illatába. Majd keresztanyumtól megkaptam az első üvegcsémet karácsonyra 16 évesen), Avon: Perceive (árban a legelfogadhatóbb ahhoz, hogy minden nap magamra fújhassam), Armani: Code (keresztanyumé volt, nekem adta), Armani: Diamonds (Finnországban vettem, most a kedvenc, de éppen emiatt ezt használom a legkevesebbet), Swarovski: Aura (erről is írtam. Terhesség alatt nem bírtam, megfájdult tőle a fejem, most leginkább ezt használom.) És van még egy Escadám (gyerek apjától ez is.). Most mindennél jobban vágyom egy Armani: Sire. Ki veszi meg nekem?
Emellett mindig a neszesszeremben tartottam a szemöldökcsipeszemet, vattáimat, minden fajta applikátorokat és egy sötét körömlakkot. A pirosító ecsetem és a lemosóm nem fért bele, így azt rendszeresen otthon felejtettem a fürdőben.
----------
Vicces volt gondolatban átvenni, miket is hordtam anno magamnál. Kicsit hiányérzetem lett: tényleg eljött az ideje, hogy beszerezzek egy újat és feltöltsem. Amint meglesz, biztosan kiegészítem az azóta kedvencemmé vált Ilcsi arckrémemmel.
Nektek mit rejt a neszesszeretek?
Nézd meg, hogy a többiek mit tesznek a sminkes táskájukba:
Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése