3 nap múlva december. 3 nap múlva itt a tél. 3 nap múlva
kezdődik az Advent, gyújthatjuk meg az első – általában lila – gyertyát a
koszorún. A bloggerek karácsonyi lázban égnek. Csinosítgatják a lakásukat,
készülnek az ajándékozásra, a díszítésekre, a nagy lakomára, a családi
összejövetelekre, esetleg bulikra.
Engem mindez irritál. Valószínűleg rajtam kívül mindenki más
szereti és várja a karácsonyt… De engem nem hoz lázba még úgy sem, hogy itt van
a másfél éves Zseb, akinek – ha még nem is emlékezetes, de – igazi karácsonyi
hangulatot illene varázsolnom. Már kezdené felfogni. Már segítene sütni,
díszeket készíteni.Várná a Mikulást/Télapót/Tölgy királyt/ Cernunnos
szarvas istent, vagy akárkit, akiről mesélünk neki. Élvezné. Ő igen, én nem…
Az egyetem alatt már minden ilyesmit hanyagoltam. Hiszen a
december egyenlő volt a tanulással. Először csak a ZH-időszak, majd – jó esetben
– januártól a vizsgák hada. Valamikor fel kellett rájuk készülni, és mi volt a
legjobb időpont? A családdal töltött pár nap. Minden közös programból kihúztam
magam: bocsi, tanulnom kell! Anyum
sütött, nagyim főzött, apum segített feldíszíteni a lakást. 24-ére viszont
mindenki bekattant, veszekedéssel indultak a Szentesték…
Egyetem után összeköltöztem a gyerek apjával, így a
karácsonyi rutin is változott. Már nem az egyetem miatt nem volt karácsonyi
hangulatom, hanem mert igazándiból nem éreztem otthonnak az otthonunk, amit
nekem kellett volna feldíszítenem. Albérletben voltunk (vagyunk), Szentestére
vidékre látogattunk, ahol az egész család összegyűlt, ott töltöttük a munkahelyi
szabadságunkat, majd januárban vissza a mindennapok sivárságába. Felesleges
lett volna karácsonyt lopni a négy fal közé.
Tavaly ez is változott. Tavaly minden változott. Zseb első
karácsonyára készültem – nagyon is. Igen ám, csak ekkora a családunk bomlott
fel. Nagybátyámék elváltak, más nőt talált magának; anyumék végleg szakítottak,
férjhez is ment külföldre. Mi eddig sosem töltöttük külön a karácsonyt… Fura és
szomorú volt nélküle. Ő volt mindig az, aki összetartotta a családot. Ezt
akartam magamra vállalni, ezért, akit tudtam, összecsődítettem. Az én
családomat, anyósomékat, sógoraimékat. Mindenkit, akit csak tudtam, hogy
valamicskét visszacsempésszek a gyerekkori összejövetelek hangulatából. Nagyon
akartam, így természetes volt a csalódás. A régi, letűnt időket nem lehet
visszavarázsolni. Helyette újat kell teremteni!
Emiatt idén hagyom, hadd söpörjön végig rajtunk a december.
Nem készülök, nem szervezkedek, nem díszítek, csak csendben ülök, és figyelek.
Figyelem, ki hogyan „vészeli” át a már bekövetkezett, illetve a még eljövendő
változásokat. Ha minden letisztul körülöttem, ha januárban végleg elhatározom
magam a jövőmmel kapcsolatban, ha több időm marad a nyugalomra, boldogságra,
akkor ígérem, jövőre én is boldogan várom az ünnepeket!
Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése