Eddig háromszor éreztem úgy, hogy sikeres hónap áll mögöttem. Mindannyiszor éreztem, hogy egy új élet lengi körül testem, simogattam a hasam, és minden öntudatlan mozdulatommal is azt sugalltam, hogy babám lesz.
De mindannyiszor megjött. Először csak fehér folyás, majd napokig tartó barna pecsételés, amikor még reménykedtem, hátha.
Ez volt a harmadik. Gyógyszert szedtem, középidőben elmentem a nődokimhoz, aki megállapította a 22 milis petesejtet, megmondta, mikor legyünk együtt, és együtt voltunk. Minden klappolt.
Péntekig, amikor már éreztem a folyást a lábam között, a hasam is jelzett, bár egyáltalán nem fájt. Tegnap még reménykedtem, mert fehér folyás volt, szagtalan, de annál több, és azt írták, hogy ez nyugodtan lehet a terhesség jele is. Úgy voltam vele, hogy a Norcoluttól van, ezt váltja ki, és most van a beágyazódás. Nem fog megjönni, mert terhes vagyok.
Ma viszont - anyák napjára - amikor be kellett volna ágyazódnia annak a pici lénynek, csöpögni kezdett belőlem. Először a fehér, ragacsos valami, majd két óra múlva már barna foltos volt a betét, amit a csöpögés miatt tettem be.
Azóta sírok. Nem tudok mosolyogni, kiborultam. Igazságtalanság! Tudom, a kilenc hónap még semmi, de a gyerek utáni vágyam már 15 hónapos.
Találnom kell valamit, amivel lekötöm magam, amivel elfelejtem azt, hogy babát akarok. Bármit, ami erősebb ennél a vágyamnál. A munkába hiába temetkezem el, a gondolataim csak a baba körül járnak. De fel kell adnom, mert beleőrülök!
Boldog anyák napját minden szerencsés nőnek!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése