f

2012. május 22., kedd

Bonyodalmak hátán bonyodalom

Valódi veszély!

A pénteki aggodalom nem volt elég.

A vendégség jól sikerült: éjjel fél egyig roptuk a táncot a teraszon. Ehhez "muszáj volt" kinyitni a nappali teraszra nyíló ajtaját. Természetesen csak résnyire, hogy a későbbiekben elfelejtsék, és rápillantva sem észlelhetve, hogy nyitva maradt.

Én mentem legelőször aludni. A szobába bezárt lánykámat személy szerint nem akartam kiengedni, de mivel "tuti biztosan" be vannak zárva az ajtók, hadd szaladgálja ki magát az éjszaka folyamán.

Szombat reggel arra ébredtem, hogy elszökött. Először még reménykedtem benne, hogy csak lement a pincébe, de nem találtuk. Aztán reménykedtem benne, hogy csak elaludt valahol, de órák múlva sem bukkant fel. Kétségbeestem, mert tudtam, hogy ha eddig nem találjuk meg, már nem is fogjuk. Közben felhívtam Mr. Férfit, aki a szülői házban lomtalanított, hogy baj van: nincs meg a kedvenckénk. Majd meglesz, ne aggódj! könnyű volt mondani, mert csak peregtek az órák, és semmi.

Kora délután - apummal a pincét túrtuk fel épp - hozza anyum a szökevényt. 5 házzal lejjebb (mi lakunk az utca tetején) megtalálták, és "befogták" reggel, most pedig a gazdiját keresi. Megkönnyebbülve hívom Mr. Férfit, hogy megvan, mire megtudhattam, hogy a nagy aggodalom miatt már úton is van hozzánk. Aminek kifejezetten örültem, mert utána megint nem találtam a lánykát, de akkor már én voltam vak, mert egy zacskóba bújva aludt a szekrényben.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Valaha megkéred a kezem?

Egy könyvklub tagja vagyok, ahol főleg romantikus / vámpíros / fantasy könyveket olvasunk. (Hoyt, Ward és társaik)
Most az egyikünk talált egy "novellás gyűjteményt", amik tele vannak csöpögősebbnél csöpögősebb történetekkel. Nem kedvelem annyira az ilyeneket, idegesítenek, viszont az egyik felkeltette a kíváncsiságom, így elolvastam. Természetesen esküvő körül forgott a cselekmény, kicsit hasonlított a Lagzi randi című filmre, ami általában nem tetszik az embereknek, én annál inkább imádom.

Egész nap a történet körül jártak a gondolataim - nem is, inkább az esküvők körül. Miben másabb, ha valaki férjhez megy, vagy csak élettársi viszonyt folytatnak? A gyűrű valóban csak egy jelkép, vagy ténylegesen is kifejezi a kötődésünket, a hűségünket? Én mindig is imádtam a jelképeket, így a gyűrűnek kifejezetten örülnék.
Talán még az esküvőnek is. Ahogy már korábban leírtam, el tudnám képzelni, hogy fehér ruhába bújjak. Ezt még megspékelte az is, hogy vasárnap este apummal a szerelmi életünkről beszélgettünk. Nagyon szereti Mr. Férfit, biztos abban, hogy szeret, de nem látja, hogy ezt igazán ki is mutatná. Biztos, hogy boldog vagyok mellette?
Ha a boldogság egyenlő az őrülten szerelmes kifejezéssel, akkor igen. Viszont ha azzal a tudattal, hogy a másik valóban szeret, nem.

Közben pénteken az egyik ismerősömmel is hasonló kérdést vitattunk meg (első pillanattól kezdve szurkolt, hogy mi összejöjjünk), és azt tanácsolta, hogy én kérjem meg a kezét. Nem! Ebben az egyben régi módi vagyok!

Azért csak ott motoszkált a fejemben... Így elővettem a csábítási hadműveletem: fehér, átlátszó csipkekombinéban vártam, aminek ha nem is azonnal, de meg lett a hatása: egy hosszú, szenvedélyes szeretkezés.

Bár felmerült a gyerekkérdés is ekkor, mert éppen Canesten kombit használtam a hétvégén, és a szeretkezés után kiderült, hogy a kúp nem ürült ki teljesen belőlem (pedig előtte egy órán át fürödtem...). Ha gombát öl, nem öl-e meg mást is? Á... Egy újabb hónap, melyben nem volt sikerünk szerencsénk?!
Később pihegve feküdtünk egymás karjaiban, amikor úgy éreztem eljött az én időm:

Valaha megkéred a kezem?
-Nem tudom... Miért?
- Nem tudom.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Fáj a kobakom

Valószínűleg megfáztam. Tegnap reggel már éreztem a torkom. Estére meg már hullámokban vert ki az izzadság. Ha betakaróztam, megizzadtam, ha ledobtam a takarót, fáztam. Egész éjszaka forgolódtam, a lepedőt teljesen kirúgtam magam alól. Ma meg alig látok a fejfájástól...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...