A konyha sosem volt az otthonom. Néha bemerészkedem, szombaton is epres tortát sütöttem (természetesen megégett, és kihagytam a sót a tésztájából...), néha húst sütök, de általában Mr. Férfire hagyom a főzést.
Amíg egyedül éltem a tudományom megállt a sajtos tésztánál. Először zacskós tésztákat főztem ki, majd rájöttem, hogy egészségesebb (amennyire a tészta + sajt kombó lehet, nem számítva a szénhidrátokat), olcsóbb és még finomabb is a penne sajttal.
Múlt héten volt egy szabadnapom, amikor úgy voltam vele, hogy ismét kipróbálom, tudok-e még olyan finom sajtos tésztát készíteni. Vettem tésztát, persze otthon egy cipős doboznyi volt otthon, de azok nem finomak... Guoda sajtot, mire megjegyezte Mr. Férfi hogy a hűtőnk tele sajttal (csak éppen én a tésztát nem szeretem se trappistával, se Camambert-rel).
A tészta főzés a mai napra maradt, és rájöttem, ezt nem lehet elfelejteni, de elrontani sem! Jó, olyan problémáim akadtak, hogy nem találtam a tésztaszűrőt (valaki berakta a műanyag edények közé a műanyag tésztaszűrőt!), a csap meghülyült: a forró víz először elapadt, majd gőzölni kezdett. Amíg meg ne gondolta magát, nem is lehetett elzárni, így is sikerült egy picit megégetnem magam.
Egyébként gondolkodtam. Valahol rákészülök, valahol már nem a babára. Nem számolgatom a ciklust (de a telefon jelez, hogy 4 nap múlva esedékes a menses), nem mérem a hőmet, iszok reggeli kávét éééés: Soproni sörrel veszem be a Gravidát (még ha csak 2 % narancsos sör is!).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése