Reklám, de a várandós anyák szerintem sok jó, érdekes dolgot találhatnak az Anyák lapjában.
Most a válás utáni gyerekfelügyeletről esett szó. Maga a téma nem érint - vicces is lenne -, de megint elgondolkodtatott. Nem is az egész, hanem egyetlen egy mondat:
"Diszharmonikus házasságban, egymásra acsarkodó szülők mellett a gyermek is diszharmonikussá válik, még akkor is, ha a szülei külön-külön őszintén szeretik őt."
És ez rámutatott néhány személyes tényre.
Valamelyik este utcai veszekedés volt, amitől feszült lettem. Mr. Férfi nem értette reakcióm, azt hitte, hogy egy kocsma melletti lakásban már hozzászoktam. Nem, nem szoktam hozzá, mert mindig azt juttatja eszembe, hogy otthon a nyugalmasnak, boldognak látszó családi kép mögött mik húzódnak meg: megcsalás, szexmentesség, boldogtalanság, féltékenység, félelem, egymás agyára menés...
A gyerek nem emlékszik a dolgokra, nincs ott, ahol az események történnek, csak szavakat hall a beszélgetésekből, de ezek pont elegek ahhoz, hogy a képzelete a valóságon túlszárnyaljon és mindenben a legrosszabbat keresse.
A félelemtől bizalmatlan lesz, ami a saját kapcsolatában jelenik meg. Féltékenységi dührohamokat kap, ha azt veszi észre, hogy hazudnak neki, vagy eltitkolnak előle dolgokat, mert így nőtt fel. Az autó hátsó ülésén ült, amikor az anyja azt leste ki, hogy az apja kivel csalja, az ágyban sírt, amikor az apja azt sulykolta belé, hogy új apukája lesz, de azért ő is szeretni fogja, csak kapkodta a fejét a sok csalás és ámítás között.
Képtelen túllépni ezeken az érzésein, pedig tudja, hogy ostobán és önző módon viselkedik. Mert úgy érzi, hogy ő mindenét beleteszi a kapcsolatba, és viszonzásul hazugságot, titkokat kap, és retteg, hogy ők is arra a szintre jutnak, ahol a család többi párja áll.
---
Leesett a hőm, barnázom, szóval nincs baba ;(
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése