A mai napot az egész családom kihagyná.
Mr. Férfi továbbképzésen, én meg hazajöttem a szülői házba, mert ma valamiféle "ünnepélyt" tartanak, azaz a Finn Baráti Társaság jön bográcsozni.
Már csak egy lánykánk van, aki így még inkább a szemünk fénye lett. Egész héten az ő kívánságát lestük, Mr. Férfi is minden pillanatban azért aggódott, hogy ő jól legyen, ne érezze a nővére hiányát.
Hétvégére jött velem, mert itt mégis nagyobb területen van, kimehet (végül mégsem), több szórakozási lehetőséget találhat. Nem bánta, nagyon örült, az egész házat körbeszaladgálta.
A vendégség idejére be akartam zárni apum szobájába, mert félő, hogy nem szeretik, vagy rosszabb esetben nem figyelnek oda rá és kiszökik. Ez be is következett...
Úgy voltam vele, hogy senki sem szeret a négy fal között lenni egész nap - ráadásul már egyedül, így még egy órára kint maradhat, játszhat, amivel csak akar. Igen ám, de a vendégeink előbb érkeztek meg, és nem is a főbejáraton jöttek (az autónktól nem tudták kinyitni az ajtót). Közben tárva-nyitva hagyták az ajtókat, így a lánykám nyugodtan elhúzhatta a csíkot. Az egész ház őt kereste, de sehol nem találtuk Órák óta. Kiszökött...
A nagy keresésben és aggodalomban mindenki kiabált egymással, és mivel a kapun a rosszul parkolt autó miatt nem tudtak bejönni, így apum beállt a garázsba. Azaz csak akart, mert - nem láttam mi volt az, de nekiment valaminek. Az autónkat meghúzta és behorpasztotta az oldalát...
Már a kutyámmal akartam utána eredni, hátha a szomszédos erdőbe menekült, és az ismerős kutya látványa visszatéríti, amikor beléptem a lakásba, és megláttam. Ott állt szétvetett lábakkal a nappalink közepén, és azt figyelte, hogy én mit csinálok.
Összeomlottam. Sírni, zokogni kezdtem, ő meg a könnyeimet itta. Azt hittem megfojtom...
Valahogy most kevésbé foglalkoztat a babakérdés. Nem mérem a hőmet, nem számolgatom a napokat, hogy hányadik ciklusnapon tartok, mikor legyünk együtt Mr. Férfivel. Valahogy úgysem leszünk akkor, amikor kellene és ahogyan kellene... Szóval kezdem feladni. Ennek ellenére már fiú nevet is választottam, amitől a családom kiakad: Gilbert András. Szerintetek?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése