Fogorvosi "pufogások" a hasamban

   

A mostani posztot „A várandós anya gondozási könyve” megemlítésével akartam kezdeni. Ehhez elő is szedtem, mire eszembe jutott, hogy Mr. Férfi is azt tanácsolta, hogy néha olvasgassam. Olvasgatnám én, ha az orvosoknak, védőnőknek olvasható lenne a kézírásuk… Mivel nem az, én csak krikszkrakszokat látok benne. Esetleg vizsgálati dátumokat, mint például október 16-án volt WA (Wasserman vizsgálat: a vérbaj és szifilisz szűrése az első vérvételnél), de az eredmény már kibetűzhetetlen (természetesen tudom, hogy negatív J ).

A 6. oldalon, ami az enyémben majdnem teljesen üres, néhány vizsgálatról kérnek bejegyzéseket (ezt nézegetve jöttem rá, hogy régen voltam már tüdőszűrésen). Egyetlen egy van kitöltve: a fogászati vizsgálatom: gingivitis, kezelés alatt. Okt. 24.* Még akkor megállapították, hogy van egy lyukas fogam (két lyukkal). Ajánlották, hogy annak a rendbetételét se hagyjam későbbre, mert nagy hasikóval már kényelmetlen lesz az egy óra hanyattfekvés (ehhez képest mostanság az a legkényelmesebb póz, amiben csak „aludhatok”). Csakhogy én fogászatra sem járok SZTK-ba, mert félek. Volt egy imádnivaló fogorvosom, de ő már sajnos nem él. A halála után nem is jártam fogorvoshoz legalább 10 évig. Azóta évente elmegyek ugyan fogkő eltávolításra, de magánorvoshoz. Most egy születésnapi ajándék révén találtam rá a Cosmodentre, ahol a fentebbi vizsgálatot is végezték. Ha rákattintotok a linkre, akkor láthatjátok, hogy nem a legolcsóbb rendelő, és nekem 2 felszínű kompozit tömésre volt szükségem. Egy szó, mint száz, vártam januárig, amikor már elmúltak az ünnepek és még dolgoztam, volt teljes összegű fizetésem.

Izgultam, féltem, hiszen egy tömés nem fájdalommentes, főleg úgy, hogy rettegek az injekcióktól – amit a vállba adnak nem zavar, a vérvétel sem, de ha szájba, gerincbe vagy hasba kell szúrni, én már rosszul vagyok. Inkább kibírom a fájdalmat, csak ne kapjak szurit az ínyembe! Csodálkoztak rajtam, próbáltak rábeszélni, mert ugyan valóban nem tűntek nagy lyukaknak, de tisztítás során derül csak ki, milyen mélyre is kell ásni. Nem baj, bármi történjék, én kibírom – és reménykedtem benne, hogy Zsebi Baba is.

Valószínűleg a magzat a hasamban érezte a félelmem, mert nagyon mocorgott. Meghallotta a fúrót, már rugdosott. Vagy a hang zavarta, vagy az érzéseim – az utóbbira tippelek, mert amíg fúrtak és fájt, addig nyugtalan volt a kicsi is, de amint tömtek (ott is voltak érzékeny pillanatok), illetve a végén a csiszolásnál (ugyanolyan hangja volt, mint a fúrónak) már nyugodtabb voltam, így ő is lecsendesedett, és nem ütögetett többet.

Bár az is lehet, hogy addig csak csillapítani próbálta az idegességem, mert tudja jól, hogy megnyugszom, ha megérzem a pufogásokat a hasamban J

*fogínygyulladás