Rossz a kedvem. Vagyis inkább hullámzó. Egyik pillanatban olyan abszurd gondolataim vannak, hogy a vécénk nem más, mint egy "kerti budi", olyan hideg van benne (mivel a szellőzőjét nem lehet becsukni, így télen-nyáron a nap 24 órájában nyitva van), másik pillanatban repkedek, mint egy pillangó, mert még nem jött meg, és reménykedhetek, egy harmadik pillanatban pedig már reálisan látom a világot, és felfogom, hogy fáj a hasam, szóval nem sokára megjön és nem vagyok terhes.
Sokat járunk játékboltba. Nem, nem a leendő örökös miatt, aki várat magára. Mr. Férfi imád legózni. Ez abban is megnyilvánul, hogy a lakásunk minden lehetséges pontján összerakott legócucc található, és a 2012-es készletekből is vannak olyanok, amiket "muszáj" megvenni. Vagy mert annyira tetszik, vagy mert annyira jó árra van leárazva, vagy mert illik az itthoni készletek egyikéhez. Teljesen mindegy, a gyűjteményünk egyre gyarapodik, a szabad helyünk meg vészesen fogy.
Csak hát a játékboltok most már nem csak a legópolcokat jelentik. Vannak csecsemőknek készített, színes, díszes, zenés szőnyegek, játékok, nagyobbaknak tündérbabák, hatalmas autók, amit majd meg kell vennünk a Csöppségnek, aki még mindig javában várat magára, és az én türelmem, ami eddig sem volt valami sok, kezd végleg búcsút mondani.
És mostanság mindenhol gyerekek vesznek körül. A tévéreklámokban, sorozatokban, a villamoson, az üzletekben. Mindenhol. Én meg menekülnék, és legszívesebben felbontanék egy üveg bort, hogy abba fojtsam reménytelenségem. De még a remény mégis él bennem, még egy-két napig, amíg nem akarom elfogadni a valót, nem akarok egy teszt segítségével megbizonyosodni, amíg a testem azt nem mondja, hogy legyen, megmutatom, mi a helyzet.
Februárban nem is reménykedhetek, mert ha most megjön, Mr. Férfi pont a ciklusom közepén fog Ázsiába utazni...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése