A számolgatásban megint elvesztem, mert az 5 napja tartó valami, úgy döntött, hogy tegnapra bizony istenigazából megjön. 3 óránként kellett cserélnem a tampont, mert olyan színű vér ömlött belőlem, mint a képen látható.
Örültem volna, ha a hét második felét megúszom, vagy hajlandó lett volna egy héttel korábbra időzíteni, mert hétfőn hajnalban jött haza Mr. Férfi, és nem szándékozott tovább utazni. A turbékolásunkat viszont javában megzavarta, hogy a bugyim - ami több okból is átnedvesedett - nem kerülhetett le rólam...
Azért reménykedtem, hogy csütörtökre elmúlik, amikor Skóciába utazunk. Az ismeretlen ágy, az utazás élménye, mindkettőnkben olyan vad vágyakat ébreszt, hogy olyankor alig bírunk magunkkal, és azon versenyzünk, melyikünk tudja előbb lecsábítani a másikról a ruhát. Általában én nyerek!
Mivel nem elmúlt, hanem nekikezdett, így a mai randevúmat a nődokimmal is lemondhattam. Sajgó szívvel - ne higgyétek, hogy szíves-örömest járok orvoshoz, de mos ne húzzuk-halasszuk a dolgokat - felhívtam, és elmondtam neki, hogy 50(!) napra megjött. Az eddigi vackot eltitkoltam.
A mai időpontot egy héttel későbbre halasztottuk, amikor majd ultrahanggal megnézi, miért is nem állt be rendesen az elmúlt félév alatt a menstruációm, majd valami átfolyásról beszélt, amiről dunsztom sincs, hogy mi az. Végül elküld megint vérvételre, mert az áldott jó laborosok, mindent megnéztek a véremben a múlt héten - kivéve a legfontosabbakat: a hormonjaimat! Szuper, megint szurkálódjunk, pedig még az előzőnek sem múlt el a nyoma!
A legjobb pillanatom az lesz, amikor Mr. Férfi elé fogok állni a következőkkel:
- Édesem, Drágám, az orvosom spermavizsgálatra küldött téged!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése