Mr. Férfi örülhet, hogy most nincs itt. Sőt annyira, hogy még a panaszkodással teli leveleimet sem hajlandó elolvasni. Majd ha hazajön, megvigasztal címszó szerint.
Megértem, mert mostanság elég nehéz elviselni. A hormonjaim cigánykereket járnak. Olyan a szervezetem, mint egy ringlispíl. Hol kicsattanok az egészségtől, hogy a menstruációm okoz fejgörcsöket (mármint hasfájást, kimaradást, stb.). A legrosszabb a túlérzékenységem: mindenen elbőgöm magam. Jó dolgon, rossz dolgon, vidám hangulatomban sírok, szomorú hangulatomban sírok. Tökéletesen olyan vagyok, mint Diane Keaton a Minden végzet nehézben (egyébként a kedvenc filmem), ahol a következőt mondja a sírásról: "Az új hobbim. Már abnormálisan lenyűgözően megy."
Ennek ellenére a túlérzékenységemet senki sem tolerálja. Főleg apum nem, amit tegnap nagyon is megtapasztalhattam. Bár szerintem nem csak érzéketlen volt velem, hanem faragatlan t... De szülőről semmi rosszat!
Azért a begyemet továbbra is csípi a történtek.
Az alkohol meggyorsítja a menstruációs folyamatot. Ezért este megittam 4 cent pálinkát és egy pohár sört. Apum szerint berúgtam, kötözködtem. Valójában csak annyi történt, hogy azt mertem mondani, hogy nem követem a politikai helyzeteket, mert engem nem érintenek annyira. Természetesen ez fájó pont volt az én drága szüleimnek: nem ebben a világban élek, kevesebbet kellene Facebookoznom, blogokat olvasnom (ezt külön kiemelték), inkább a híreket nézhetném a tévében. Válaszként azzal akartam védekezni, hogy én olyan nő vagyok (lehet kövezni nyugodtan), aki nem kért szavazójogot, aki szereti, ha a férfi veszi kezébe a dolgokat és irányít, valamilyen szinten el is tart. Én az a nő vagyok, akinek legalább 200 évvel korábban kellett volna születnie. Az első mondatomat nem mondhattam végig, mert rám nézett, és csak annyit mondott: "Ugye, nem baj, ha ezt nem hallgatom meg?"
Megalázottságomban sírni kezdtem. Sületlen butának éreztem magam, aki annyit sem érdemel, hogy meghallgassák, ha védekezni akar, ha végre van saját véleménye.
Akkor is elsírtam magam Megasztáron, amikor Szakos Andrea anyukája hangosan szurkolt. Vagy akkor is bőgtem, bár dühömben, amikor sikeresen eláztattam a vécépapírt (beleejtettem az állataim itatójába a felbontatlan gurigát, ami úgy átázott, hogy dobhattam is ki a kukába).
Egy szóval: az új hobbim a sírás lett.
A Megasztárból nekem Eőry Viki lett a kedvencem az Ella Fitzgerald számmal:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése