Nem igazán vagyok divatbolond. Régen talán volt olyan időszakom, de mindig mindenben az egyéniségemet kerestem (nem mintha sikerült volna bármikor is meglelnem). Ennek ellenére már írtam egyszer a megjelenésről, és ma is ez lesz a témám.
Ha a fővárosban, vagy a közelében, akkor tudhatjátok, hogy ma nem volt olyan jó idő. Beborult, a levegő lehűlt, az utca járókelői kabátot húztak. Én szó szerint vacogtam.
Jó, nem lehet, mindenki olyan fagyosszent, mint amilyen én vagyok, de azért vannak dolgok, amiken minden egyes alkalommal megdöbbenek. Ma a villamoson (okés, be tudható annak, hogy már délután volt) egy fiatal lány (egyetemista lehetett, és fogadni mernék, hogy bölcsész... nyugi, nem bántom én a bölcsészeket, főleg úgy, hogy én is az vagyok!) vaskos, puffiszerű dzsekit vett fel, amihez balerinnacipőt. Elhiszem, hogy ahhoz a cipellőhöz nem illik zokni, de még harisnyát sem vett fel. Elhiszem, hogy ez most nagyon trendi (bár szerintem ez olyan 3-4 éve lehetett menő), még talán-talán jól is nézhet ki együtt. DE hogy a fenében nem fagyott le a lába? Az enyém még farmerben és bélelt csizmában is libabőrös volt, ő meg mezítláb! Én fáztam, amikor ránéztem!
Ez már olyan, ami nálam kiveri a biztosítékot. Jó, én is mindig mezítláb vagyok, amikor csak tehetem, de azért odafigyelek arra, hogy 1) milyen időjárás is van odakinn, 2) a többi ruhadarabomhoz passzoljon.
De szóljatok, ha rosszul gondolom!
Még mindig pecsételek, már kezdem unni... Vége lehetne már... Vicces, naná, hogy ilyenkor van fenn a libidóm a plafonon, amikor meg nem lehet...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése