Ismét eljött az ovu-tesztek ideje. Az elmúlt egy hónapban felesleges lett volna, hiszen nem volt peteérésem, viszont most a Clostilbegyt után a nődokim is csak javasolni tudta a használatát, és a ciklusom is átlépte a 10. napot, a Hoxán pedig azt ajánlották, hogy utána nézzem a csíkokat.
Otthon volt még egy darab, de az ugye semmire sem elég. Nem maradt más, mintismételten beszerezni legalább egy ötös csomagolást. Hazafelé tartva csak át kellett mennem az úttesten a DM-be, ahol olcsóbban árulják, mint a Tescoban (ha éppen van, mert a héten nem is volt).
Séta közben telefonálgatni szoktam (emiatt a telefonszámlám mindi meghaladja a megengedettet, én meg csak irulok-pirulok a számonkérésnél), a kezeimmel pedig úgy hadonászok, mint egy karmester. Most éppen a sógornőmmel trécseltem – még vásárlás közben is, bár akkor már a kosár lefoglalta gesztikuláló kezeim.
Megláttam a gyógyszeres polcnál, hogy régi, lejárt darabokat bevesznek (jó lenne tudni, hogy csak azokat, amiket ők is árulnak, vagy olyat is, ami a patikából maradt ránk). Ha már úgyis ott voltam, végigböngésztem, miket lehet vény nélkül kapni. Meglepetésemre aGravida is közöttük volt. Jó, azzal tisztában voltam, hogy nem vényköteles, hiszen az Elevitet én is recept nélkül vettem anno. A Hoxán sokan áradoznak róla, az Elevittől pedig nem lettem terhes (rokonlány azt állította, hogy már az első hónapban állapotos lett tőle), és nem kell még elmásznom máshová…
Éppen egy hülye libát beszéltünk ki, így oda sem figyelve húztam ki az üvegajtót, ami mögött ott lapultak a filmtabletták. Csakhogy az üveglap meg sem mozdult. Jött a két kezes hadművelet, majd a tíz köröm bevetése, de semmi. Már szinte leizzadtam a nagy próbálkozásban, amikor észrevettem, hogy kulccsal nyílik! Gyorsan szétnéztem, ki láthatta szánalmas tevékenységem. Miért is ne, pont egy eladó! Lerázva magamról a zavarom, a headsetbe szánt két mondat között odavetettem neki, hogy gyógyszert szeretnék.
- Mindjárt – ezzel elfordult, és ott hagyott egyedül.
Nem akartam tovább bénázni a szekrénynél, inkább tovább mentem, úgyis még nem vettem meg azt, amiért jöttem. Eltöltöttem néhány percet a sorok között, míg az unatkozó nők kegyetlen játékait tárgyaltuk ki a telefonban, de a kért Gravidát csak nem hozták. Megunva a várakozást, mentem fizetni. Max. nem veszek vitamint.
-A gyógyszer! – csapott a homlokára a pénztáros lány, mire csak bólogattam.
Naná, hogy elfelejtette, nekem meg már korábban kellett volna szólnom, mert… A gyógyszert csak bizonyos alkalmazottak adhatják ki. Telefonon szólt hátra, de míg onnan egy másik lány előre jött, már sor állt mögöttem. Mielőtt fennakadást követnék el a kérésemmel, megkérdeztem, hogy a Gravida ugye terhesvitamin. Nem válaszolhatott erre, mert a gyógyszerekről nem adhatnak felvilágosítást, nézzem meg a kihelyezett leírásokban. Amíg vártam, hogy jöjjenek kiszolgálni, volt időm elolvasni, milyen vitaminokat tartalmaz a készítmény.
Végre jöttek, kivették a dobozt, de ahelyett, hogy a kezembe adták volna, hátra vitték. Mert a hátsó számítógépnél kell először lehúzni a vonalkódot! Ennek ellenére volt olyan kedves a hölgy, hogy a pénztárnál előbb lehúzta, csak utána vitte hátra, mert így legalább fizethettem, és haladhatott a sor.
A Gravida jól megdobta a fizetendő összeget, amiért nem kevés pontot kaphattam volna – ha nálam lett volna a törzsvevői kártyám. Skóciába menet kipakoltam a pénztárcából minden ilyen jellegű plasztikot, azóta meg nem raktam vissza. A pontokról pedig szépen lecsúsztam.
Sógornőmtől hazaérve köszöntem el. J
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése